Másnap reggel Abigail elkészült, és elhagyta a lakást az interjú miatt. Korábban kelt, és palacsintát sütött a férfinak.

„Remélem, megkapom ezt az állást. Mert most már Henry is az én felelősségem” – gondolta magában, miközben bekapott egy rágógumit.

Amikor odaért, csalódottság lett úrrá rajta. Valakit kerestek, aki fa bútorokat készíttetne a hamarosan nyíló kávézóik számára. Női jelölteket vártak a pozícióra. Ez lett volna a tökéletes munka a számára. Már egészen fiatal kora óta tervezett és készített bútorokat az apjával.

Ismert néhány megbízható asztalost, akik a legjobb terveket is meg tudták valósítani.

De az elégedetlenségének oka az volt, hogy a váróteremben ülő összes lány jobban volt öltözve nála. Gyönyörűek voltak, és a Levisay Vállalat vezérigazgatójáról beszélgettek.

– Bárcsak megkapnám ezt az állást! Azt hallottam, a vezérigazgató szingli és irtó dögös! – hallotta az egyik lányt.

– Igen. A kiválasztott szerencsés lesz. Ki ne örülne egy ilyen látványnak? – mondta egy másik.

Úgy tárgyalták ki a vezérigazgatót, mintha a megüresedett állás a vezérigazgató kényeztetésére szólna, nem pedig bútorszállításra. Egy harmincas évei közepén járó nő hívta be a jelölteket egyesével az interjúra.

Ekkor valaki besétált, és leült mellé a plüss kanapéra.

– Nem fogod megkapni az állást, édesem, tudod? Itt annyi juttatást kínálnak. – Amikor Abigail meghallotta az ismerős hangot, felemelte a fejét, és Chloe-t látta maga mellett ülni gonosz vigyorral az arcán.

Mit keres ez a szarházi itt? Abigail szóhoz sem jutott.

– Mit keresel itt? – Nem tudta megállni, hogy meg ne kérdezze.

– Az állás miatt vagyok itt. Tudod miért? – A füléhez hajolt. – Egy hónapon belül összeházasodunk.

A fájdalom hasított Abigail testébe. De az arcán nem mutatott semmilyen érzelmet.

– Sok sikert hozzá, Chloe. Örülök, hogy látom, az a lány, aki soha nem takarította el a szart maga után, érdekelt ebben a munkában. – Abigail közömbösen megvonta a vállát.

Úgy tűnt, Chloe még nem végzett vele.

– Találd ki! Én fogom megkapni az állást. Ennek a bútorprojektnek az igazgatóhelyettese Kyle barátja. És biztosított minket arról, hogy ez az állás az enyém.

Abigail elcsüggedt, de tovább ült ott, valami csodában reménykedve.

– Abigail. Ne aggódj. Hajlandó vagyok felvenni téged az egyik asztalosnak a csapatomba. Ha-ha.

Gúnyos mosoly ült az arcán, de Abigail nem hagyta, hogy hasson rá.

– Ó! Örömmel dolgozom asztalosként neked, Chloe. Mert nélkülem lehet, hogy már az első napodon kirúgnak!

Ahelyett, hogy tovább vitatkozott volna, Chloe elővett egy tükröt, és igazgatni kezdte a rúzsát.

Minden várakozás ellenére a legrosszabb történt. Chloe-nak lett igaza. Hosszú várakozás után a nő kijött, és bejelentette:

– Ti gyönyörű lányok, mind hazamehettek most már. Kineveztük a legérdemesebb jelöltet az állásra.

Aztán a nő Chloe felé fordult:

– Miss Chloe Mason?

– Igen? – Chloe izgatottan felállt.

– Kérem, erre fáradjon. – Chloe diadalittasan végigmérte mostohanővérét, majd elvonult a nővel.

Az ott ülő lányok motyogva kezdtek elszivárogni, amiért elszalasztották a lehetőséget, hogy találkozzanak a jóképű vezérigazgatóval.

***

James átnyújtott egy aktát Hunter Levisay-nek.

– Ebben minden benne van Abigail Masonről. De elmondom az összefoglalót, uram.

Hunter épp lapozgatta az oldalakat, amikor az asszisztense elkezdte sorolni:

– Abigail 22 éves. Az apja halála után a mostohaanyjával és a mostohahúgával élt. Épp hozzámenni készült gyerekkori szerelméhez, de a férfi megcsalta, és a mostohahúgával találták meg igen… ömm… illetlen helyzetben.

A pár nemcsak becsapta őt, hanem elvették minden megtakarítását is, amit közösen gyűjtöttek. Miss Abigail bérelt egy lakást a Dream Galaxyben. Mivel bízott a vőlegényében, kizárólagos tulajdonjogot adott neki. A férfié a bankszámla is, amelyen az esküvőre gyűjtött pénzt tartották. De nem hajlandó visszaadni a pénzét.

Régebben bútordarabokat tervezett, és ezek eladásából keresett pénzt. Most annyira le van égve, hogy nincs elég pénze a létfenntartáshoz sem.

Ez eszébe juttatta Hunternek, hogy a lány ugyanazt a ceruzaszoknyát viselte ma reggel az interjún, amit tegnap, amikor leszólította őt az étteremben.

– Miért nem kezd el újra bútorokat árulni?

– Uram. Azért, mert egy vasa sincs, hogy akár egy darab fát is vegyen. A férfi nem engedte, hogy elvigye a ruháit vagy más holmijait, amikor el kellett hagynia a lakást.

Hunter Levisay nem tudta, mit reagáljon erre. Legszívesebben puszta kézzel ölte volna meg Kyle-t és a mostohahúgot.

– Van még más is, Mr. Levisay. Az ex és a mostohahúg házasodni készülnek. Ugyanabban a lakásban fognak lakni, amelyben Miss Abigail Masonnek is benne van a vére és verítéke. A férfié egy kis iroda is, amely fabútor bemutatóteremként működik. Ahol az összes darabot Miss Abigail Mason tervezte.

Hunter hallgatta a részleteket, amikor James megköszörülte a torkát.

– Ez talán érdekelni fogja, uram. – Megállt egy pillanatra. – A Google-keresési előzményei…

– Mi van velük? – Hunter felnézett az aktából.

– Azt írja: hogyan öljünk meg valakit bizonyíték hátrahagyása nélkül. Hogyan öljünk meg valakit gyanúba keveredés nélkül. És az utolsó… A rágógumi elnyomja az éhséget?

– Micsoda? – Hunter, aki nevetni akart az első két opción, felvonta a szemöldökét, majd csendben ült, mintha mérlegelne valamit. – Végeztünk a bútorszállító felvételével a cég következő projektjéhez?

– Igen, uram. Végeztünk. De van még valami. – Amikor Hunter nem szólt közbe, James hozzátette: – Az igazgatóhelyettesünk barátja ennek a Kyle nevű fickónak, és felvette a menyasszonyát, Chloe-t a pozícióra.

– Hmm. – Hunter gondolkodott egy percig. – Feladtad már a hirdetést az újságokban az állami szintű főmenedzseri pozícióra a közelgő női szerepvállalási programunkhoz?

– Nem, uram. Holnap reggel fog megtörténni.

– Akkor tartsd vissza, James!

– Uram? – A parancs láthatóan megdöbbentette az asszisztenst.

– Igen. Tartsd vissza. Készíts elő egy kinevezési okiratot Abigail Mason számára. És postázd el holnap erre a levelezési címre.

– Tekintse elintézettnek, uram.

Hunter aggodalmasan pillantott a faliórára. Abigailnek már haza kellett volna érnie. Hol lehetett?