A lány bekopogott a lakása ajtaján. Henry azonnal kinyitotta.

– Ott álltál és vártál rám, Henry? Ha-ha. – A nyakába vetette magát, amitől a férfi megmerevedett.

Előrehajolt, kissé megszaglászta a lány száját, majd elkerekedett a szeme.

– Részeg vagy?

De a lány válasz helyett csak nevetett tovább, fejét a férfi mellkasának döntve.

– Igen. Csak jól akartam érezni magam.

A beszéde összefolyt. A férfi átkarolta a derekát, és felsegítette a hálószobába. Leültette az ágyra, majd letérdelt a padlóra, hogy levegye a szandálját.

– Mindent elvettek, Henry – suttogta, ajkait csücsörítve. Hunter felnézett, és a lány könnyes szemébe nézett.

– Egyenként veszik el. – Közelebb hajolt hozzá, és ujjaival végigsimított a férfi haján. – Neked is át kellene menned hozzájuk, Henry. Nekem nincs semmim. – Egy magányos könnycsepp gördült le az arcán. Kinyitotta a tenyerét a férfi szeme előtt. – Látod? Semmi. Nincs miből enni adnom neked. – Aztán megint nevetni kezdett, mint egy őrült.

Hunter nem tudta, mit mondjon. Ma reggel, miközben reggelizett, egy másodpercre sem gondolt arra, hogy a lány evett-e valamit vagy sem. Legtöbbször rágózni látta, és most már értette az okát. Szegény lány így próbálta elnyomni az éhségérzetét.

Amióta találkoztak, alig beszélt vele. A lány volt az, aki folyamatosan beszélt.

Először át akarta öltöztetni, de a lány folyton elcsapkodta a kezét. Feladta, és betakargatta az ágyban. A lány álmában motyogott valamit, miközben a férfi feszülten figyelte az arcát.

Nagyon gyengéden elsimított egy hajtincset a homlokából.

– Minden rendben lesz. A dolgok hamarosan megváltoznak. – A lány nem hallotta a suttogását, mert már mélyen aludt, szorosan markolva a férfi kezét.

– Ígérem, kicsim. – Hirtelen ötlettől vezérelve előrehajolt, és nagyon finoman megcsókolta a szája sarkát.

Szemöldöke kissé összerándult, amikor megnyalta a száját, hogy érezze az ízt. Olyan íze volt, mint… mint?

Nem jutott eszébe, de az íz ismerős volt. Újra előrehajolt, és ismét gyengéden megcsókolta. Az arckifejezése olvashatatlan volt. Szeme a finom kézre tévedt, amely az ő erős kezét fogta. Mély levegőt véve a párnára hajtotta a fejét.

– Édesem – suttogta. – Cukor ízed van.

***

Amikor a lány kinyitotta a szemét, a mennyezetet bámulta. Nem sokra emlékezett, kivéve, hogy megbántották és berúgott. Valaki megsajnálta, és segített neki taxit hívni.

De ezután semmire sem emlékezett. Elfordította a fejét, majd hirtelen felült. A telefonjáért nyúlt, ami délelőtt tizenegyet mutatott.

A fenébe! Ó, Istenem! Lekéste a kilenc órás interjúját. A ruhája gyűröttnek és foltosnak tűnt. Te jó ég! Mit tett?

– A mindenit! – Próbált felülni, és a fejét fogva, ami ólomsúlyúnak tűnt, a fürdőszoba felé rohant. Abban a pillanatban, ahogy berontott, Henryvel találta magát szembe, aki épp kilépett a zuhany alól.

A szeme elkerekedett a zavartól.

– Ömm. Én… nem tudtam, hogy… úgy értem, elfelejtettem, hogy te… ott vagy. Én… – dadogta, miközben a férfi közeledett felé. Isteni illata volt. A lány feleszmélt, és próbált hátrálni, aminek az lett az eredménye, hogy nekiment a falnak.

Nyelt egyet, minden erejével próbálta kerülni, hogy lefelé nézzen, ami azt jelentette, hogy a férfi szemébe kellett néznie. Az a vágy, hogy rovarrá változzon és bemásszon egy sarokba, felerősödött.

A férfi arca még mindig komoly volt, de a szeme… Ez volt az első alkalom, hogy huncutságot látott táncolni azokban a kék íriszekben. A szíve hevesebben kezdett verni, amikor rájött, hogy a férfi felé hajol. Tenyerét a falnak támasztotta a lány két oldalán, testével csapdába ejtve őt a falnál.

Meg fogja csókolni? Milyen érzés lehet? A fejfájása, ami lüktetett, mielőtt belépett a fürdőbe, most enyhülni látszott.

Micsoda varázslatos hatás! Ó!

A férfi arca olyan közel volt, hogy érezte mentolos leheletét. Rájött, hogy a férfi is az ő szemébe bámul.

A keze hirtelen késztetést érzett, hogy megérintse a férfi testének izmait, lapos hasát.

Valamiért kezdett kifogyni a levegőből, s amikor a férfi arca még közelebb hajolt, behunyta a szemét, várva, hogy az ajkai landoljanak rajta. Érezte a férfiból áradó hőt.

Várt… és várt, olyan hosszúnak tűnő ideig. Miért tart ez egy örökkévalóságig, a fenébe is?

De aztán hirtelen, a semmiből, a férfi gyors csókot nyomott az orra hegyére, mielőtt levette volna a törölközőt a mögötte lévő akasztóról.

– Csak a törölközőt akartam, édesem. Plusz, emlékszel? Meleg vagyok. – A lány szemei felpattantak.

– Micsoda? – Csak állt ott bután, amikor hallotta, hogy a férfi felnevet, és a törölközőt maga köré csavarva elhagyja a fürdőszobát.

Amikor az ajtó becsukódott, ott állt, próbálva oxigénhez jutni. Ez a férfi nagyon is képes volt elállítani a lélegzetét. Megfordult, és pillantása a tükörképére esett. A nő a tükörben olyan ziláltnak tűnt a duzzadt szemekkel és kipirult arccal.

Zuhanyzás után felöltözött és kijött. A férfi ott volt, csak egy farmerben. Kerülte a pillantást a kockahasú szépséggel, és a konyhába iszkolt. Reggelit kellett készítenie neki.

Pár perc alatt palacsintát sütött neki, és két csésze gőzölgő kávét készített. Miközben csinálta, elrágcsált két búzakekszet, majd bekapott egy rágógumit. Most elég volt neki a kávé.

Meg kellett néznie, mennyi élelmiszer maradt, és hogyan tudna szűkös költségvetésből bevásárolni. Épp a kis asztalra tette az ételt, amikor Hunter belépett a szobába.

A fenébe. Miért volt még mindig félmeztelen?

Odajött és csendben leült, de a lány valamiért érezte magán a tekintetét.

– Jó reggelt! Ma laptop nélkül vagy? – jegyezte meg, de nem kapott választ.

Letette elé a tányért a kávéscsészével, és épp kortyolni akart a sajátjából, amikor egy nagy kéz közelített az arca felé egy villára tűzött, sűrű szirupba mártott palacsintadarabbal.

Nem értve a dolgot, rámeredt, de a férfi csak bólintott a fejével, némán kérve, hogy egye meg. A szája már mozgott a benne lévő rágó miatt. A férfi a másik tenyerét az arca közelébe emelte.

– Köpd ki a rágót.

– Nem, Henry. – Reszketeg mosolyt küldött felé. – Épp most reggeliztem a konyhában, tele vagyok. Plusz…

– Köpd ki a rágót, és edd meg, édesem. Szükséged van rá. – Valami megváltozott egyik napról a másikra. Kétszer is édesemnek szólította.

Nem tudta, mit tett tegnap este. Remélte, hogy semmi illetlent.

– Sajnálom a tegnap estét. Remélem, nem próbáltam semmi sértőt tenni.

– Semmit sem tettél. Én voltam az, aki… – motyogta az orra alatt. – Hagyjuk.

Nem értette, mit próbál mondani.

– Gyerünk. Edd meg. – Ó, fiú! Miért érzett nedvességet a szemében? Visszaküzdve a könnyeit, kinyitotta a száját, és miután kivette a rágót, bekapta a falatot.

A férfi ezután kétfelé osztotta az ételt, és egy villát adott a kezébe.

– Tessék. Ez a tiéd. – Miután ezt mondta, enni kezdte a saját adagját.

Evés helyett a lány csak nézte őt.

– Egyél! – parancsolta újra anélkül, hogy felnézett volna. Sóhajtva elkezdett enni a tányérjáról.

Nem tudta, miért kínálja étellel. Rájött volna az anyagi helyzetére?

– Miért kínálsz étellel?

– Te is étellel kínálsz engem. Szóval hagyd abba az agyalást ezen. Egyébként, van ma valamilyen interjúidőpontod?

A lány megrázta a fejét. Mi értelme lett volna elmondani neki, hogy már lekéste? Úgysem értené meg. Vagy mégis? Annyira el volt foglalva a gondolataival, hogy nem hallotta a csengőt.

– Ez neked szólhat.

– Hmm? – Kérdő pillantást vetett rá.

– Valaki van az ajtónál. Biztosan téged keresnek.

– Ó. – Gyorsan felállt, és az ajtóhoz ment, nem tudva, ki lehet az. Molly nem volt itt, és nem volt társasági élete.

Egy futár volt. Kissé homlokráncolva átvette a levelet, és bement.

– Mi az? – kérdezte Henry, de a lány csak zavartan vont vállat. A nyomtatott borítékon a Levisay-csoport logója volt.

Mi lehet ez? Tegnap elküldtek, és kinevezték Chloe-t.

Kinyitotta, és olvasni kezdte.

„Tisztelt Ms. Abigail Mason!

Áttekintettük önéletrajzát, és úgy döntöttünk, hogy túlképzett arra a posztra, amelyre jelentkezett. Ezért fel szeretnénk ajánlani Önnek a felhatalmazási programunk állami szintű főmenedzseri pozícióját.

A Levisay-csoport ezt a kiemelkedő fizetést biztosítja Önnek, juttatásokkal, amely magában foglalja a szállást a Levisay-csoport szállodájában, valamint egy autót sofőrrel.

A vállalat fedezi orvosi költségeit és igényeit is.

További egyeztetés céljából kérjük, fáradjon be irodánkba, és keresse fel Ethan Hanks alelnököt.

Várjuk pozitív válaszát.

Üdvözlettel:

Levisay-csoport”

Abban a pillanatban, ahogy elolvasta, élesen beszívta a levegőt.

– Mi az? – Olvashatatlan kifejezés ült Henry arcán. Abigail felé fordult, és felnyerített örömében.

– Ó! Ó, Istenem! – Őrült módjára nevetett. Megölelte a férfit, lábujjhegyre állt, és megpuszilta az arcát.

– Nem hiszem el! – Annyira izgatott volt, hogy észre sem vette, a férfi egy pillanatra megdermedt. – A Levisay Vállalat, ahol tegnap meg kellett volna kapnom az állást. Úgy tűnt, hogy… az imáim meghallgatásra találtak.

Megölelte a férfit, és sírni kezdett, könnyeivel áztatva az ingét. A férfi a vállánál fogva tartotta, és kissé eltolta magától. Hüvelykujjával gyengéden letörölte a könnyeit, és a lány most először látta mosolyogni, és te jó ég! Átkozottul szexi volt.

– Nos. Azt hiszem. Gratulálok.