A férfi az orrát a lány nyakába fúrta, amitől az kuncogni kezdett.

– Hagyd ezt abba! – nevetett fel újra a lány, élvezve a férfi érintését a bőrén.

– Ó, tényleg? Tegnap este nem tetszett? – A férfi folytatta a dolgát. Ám a lány most kissé ellökte magától.

– Mondtam neked, hogy dolgozz azokon a tulajdonátruházási papírokon. Mi a helyzet velük? – Chloe kérdőn felhúzta a szemöldökét, miközben magára kapta a köntösét.

Kyle fél kézzel megvakarta a fejét. Nem volt sokkal magasabb százhetvenöt centinél, bal karját tetoválások borították.

– Kyle. Kérdeztem valamit. – Chloe nem akarta annyiban hagyni a dolgot.

– Istenem, Chloe. Állj le, oké? Próbálkozom. – Az arckifejezése épp elég volt ahhoz, hogy elárulja, nem tetszik neki a téma, de ő Chloe volt, és a fejébe vette, hogy elintézi a dolgot.

– Komolyan, Kyle? Próbálkozol? Mi van, ha az exed előáll egy perrel ellenünk? – Chloe le akarta zárni az ügyet.

Megkapta, amiről mindig is álmodott.

Nem. Várjunk csak!

Azt kapta meg... amiről Abigail álmodott mindig is.

Abigail lakását, Abigail álommunkáját a Levisay Internationalnél, és végül, de nem utolsósorban... Abigail vőlegényét, Kyle-t.

– Chloe. Drágám. Csak dolgoznom kell a tranzakciókon. A bíróságon bármikor bizonyíthatja, hogy pénzt utalt a számlámra... mindent elveszíthetünk. Először ezen kell dolgoznunk.

– Ugyan már, Kyle. Nincstelen, még ügyvédet sem engedhet meg magának. Nem fog egyhamar utánunk jönni.

– Babe! Én ismerem őt. Ő egy nagyon erős nő. Nem fog tétlenül ülni a fenekén, és várni, hogy a kemény munkával megszerzett vagyonát csak úgy elengedje. – Csettintett az ujjaival.

Chloe azonban nem hagyta, hogy folytassa: – Hogy ő erős? Hóha! És én ki vagyok? Egy gyenge kezdő?

– Nem, nem. Szívem. Te gyönyörű vagy. Százszor gyönyörűbb nála. Te vagy minden, amit mindig is akartam, édesem! – Kyle nagyon igyekezett megvigasztalni. És sikerrel is járt.

Chloe most elcsendesedett, és egy „ne szórakozz velem” pillantást vetett rá.

– Gyere ide, Chloe. Hadd emlékeztesselek, mennyire szeretlek – mormolta a férfi, és elkezdte kikötni a lány hálóingének spagettipántjait.

Chloe, aki eddig duzzogott, most boldogságtól remegő ajkakkal állt ott. Ez volt az, amit mindig is akart. Erről álmodott mindig.

Abigail vőlegénye... utána futkos. Abigail minden vagyona Chloénál.

Végre!

Megkapta.

Mindent!

Kivéve a saját anyját!

***

Abigail feje zsongott a felismeréstől. Félnie kellett volna az idegentől a hálószobájában. De furcsa módon már kezdett felocsúdni a kezdeti pánikból. Már nem félt.

Viszont...

Dühös volt!

Iszonyatosan dühös!

Ahelyett, hogy megfordult volna és kifutott volna a lakásából, bemasírozott a szobába, ahol a férfi visszafojtott hangon beszélt a telefonon: – Készítsék elő a lakosztály mellettit.

A lány nem értette, miről beszél. De nem is érdekelte.

– Kivel beszélsz? – Ezúttal örült, amikor a férfi összerezzent a váratlan jelenlététől és a kérdéstől.

– Majd később beszélünk. – Megszakította a hívást, és az ágyra dobta a telefonját. Közelebb lépett a lányhoz, hüvelykujjait a farmerzsebébe akasztotta, arcán széles mosoly terült el.

Hogy hazudhat nekem ez a lehengerlő alak? Még mindig nem tudta elhinni, hogy a férfi csaló.

– Egy barátommal beszéltem. Szóval, mit szólnál, ha megvacsoráznánk valami klassz helyen? – Vont egyet a vállán. – Én állom. Aztán az első fizetésed után te hívsz meg engem egy bomba vacsorára valami elegáns helyre.

Játékosan megbökte az ujjával a lány mellkasát.

– Nem válaszoltál, Henry. Kivel beszéltél?

– Én... – felnevetett. – Valakivel beszéltem, aki ennél a modellügynökségnél dolgozik... – próbált meggyőzőnek hangzani, de szánalmasan kudarcot vallott.

Miért nem vette ezt eddig észre? A férfi csapnivaló hazudozó volt!

– Ki. Vagy. Te. Henry?

A kérdésre a férfi megtorpant.

– Tessék? Micsoda? – A váratlan kérdés készületlenül érte.

A lány nem ismételte meg a kérdést, csak karba tett kézzel figyelte őt. A férfi átható kék szeme tetőtől talpig végigmérte, amitől kellemes borzongás futott végig a testén, és ez emlékeztette valamire.

Ó, Istenem! Ha ő nem Henry, akkor ez azt jelenti...

A szeme hirtelen a férfira villant.

Henry... Ő NEM volt meleg!

Amikor a felismerés beléhasított, úgy tűnt, a férfi is tudja ezt, mert apró lépésekkel elindult felé.

Mire készült? A lány hátrálni kezdett anélkül, hogy megszakította volna a szemkontaktust.

– Bárki is vagy... Állj meg ott rögtön! – Nem akarta kimutatni, hogy újra pánikba esett.

És a férfi abban a pillanatban megállt.

– Ne félj tőlem, csillagom. – Arcán gyengédség látszott.

– Te hazug!

– Abigail, meg tudom magyarázni! – Megpróbálta megfogni a lány kezét, de az ellökte magától.

– KI!

– Micsoda? Figyelj, Abigail. Meg tudom magyarázni.

– AZT MONDTAM... KI! – kiáltotta. Nem tudta, miért akar sírni, de nem akarta megmutatni a gyengébbik oldalát.

A férfi a szemébe nézett, majd egy apró bólintással felsóhajtott, és hátralépett. Felvette a telefonját az ágyról, és kiment a nappaliba a laptopjáért.

Mielőtt kiment volna, kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de a lány esélyt sem adva neki, gallérjánál fogva megragadta, és kirángatta a lakásból.

Döbbenet ült a férfi arcán, mintha nem számított volna erre a reakcióra.

– Hát jó! Akkor zárd be az ajtót! – mormolta az orra alatt, és egyetlen visszapillantás nélkül eliszkolt, becsukva maga mögött az ajtót.

– Szemétláda! – suttogta a lány, minden erejével próbálva visszatartani a könnyeit.

***

– Ez a te irodád, Abigail. Remélem, tetszeni fog. – Ethan Hanks körbevezette. – A huszadik emeleten a felsővezetés és a vezérigazgató irodája található. Van egy különleges tárgyalóterem is, amelyet csak a kiemelt fontosságú megbeszélésekre tartunk fenn. Hamarosan találkozni fogsz a vezérigazgatónkkal is. Hunter Levisay a keményen dolgozó emberek híve.

A lány körülnézett, láthatóan lenyűgözve. Remélte, hogy senki sem veszi észre, mennyire lötyög a derekán a nadrág. Rengeteget fogyott attól, hogy hosszú órákon át éhezett.

De ennek vége!

– Mellesleg, Abigail. Milyen hamar tudsz ideköltözni? – A lány kissé összerezzent, amikor Ethan hangja belevágott a gondolataiba.

– Ide? – Azt akarták, hogy a nap huszonnégy órájában az irodában legyen? Nos, meg tudná oldani. Természeténél fogva munkamániás volt. Szüksége volt a munkára, hogy elterelje a gondolatait arról a jóképű ördögről, akit kirúgott az életéből.

– Igen. Ez egy szálloda. Emlékszel? A Levisay International tulajdona. Szállást biztosítunk a kiemelt alkalmazottainknak. A vezérigazgatónk a penthouse-ban lakik. Aztán ott van ez a vezetői szint, ahol én is lakom két másik alkalmazottal együtt.

Abigail teljesen le volt nyűgözve. Egy luxus szállodai lakosztálya lesz?

– Szóval a vezetői szinten fogok lakni? – Kérdőn nézett rá, de amikor a férfi rázni kezdte a fejét, tudta, hogy átlépett egy határt. – Annyira sajnálom, Ethan. Persze, miért is kapnám meg a vezetői szintet? Nyilvánvalóan lennie kell egy másik emeletnek a dolgozók számára.

Bűnbánónak hangzott. De megdöbbent, amikor látta, hogy a férfi ismét a fejét rázza: – Nem, Abigail. A tiéd a penthouse mellett lesz.

– Micsoda? Hogy érted ezt? A vezérigazgatóval fogok lakni?

– Nem... Nem... Dehogyis! – Ethan felnevetett. – Egy emeleten lesztek, de teljes magánszférád lesz. Ráadásul hivatalosan közvetlenül a vezérigazgatónak tartozol beszámolási kötelezettséggel. Jelenleg Manhattanben van, a központi irodánkat felügyeli.

Tetszett neki az iroda. A szürke és a világoskék színvilág jellemezte.

– Holnap kilenckor itt leszek, Ethan. – Elmosolyodott, amikor Ethan ismét meglepte a fejrázásával.

– Egy hét múlva kezdhetsz, Abigail. Hozd a cuccaidat. Rendezkedj be a lakrészedben. Menj és vásárolj be irodai ruhákból. Erre a célra azonnal odaadjuk a fizetésed ötven százalékát.

Ethan elhallgatott, amikor nem kapott választ. A lány tátott szájjal állt ott, nem volt biztos benne, hogy jól hallotta-e.

Úgy tűnt, tudnak a helyzetéről. – Ööö. Rendben. Nem tudtam, hogy... ennyire támogatják a személyzetet – mondta ideges nevetéssel.

Ez az állás bizonyult a választ a kimondatlan imáira. Nem tudta elhinni, hogy ilyen szerencsés.

– Miért ne tennénk? Az alkalmazottaink fontosak számunkra! – Ethan a legszebb mosolyát villantotta rá. Jóképű férfi volt, de semmi Henryhez fogható.

Most meg miért bukkant fel a semmiből az a Henry a gondolataiban?

Túl kell lépnie rajta. És valami furcsa oknál fogva ezt nehezebbnek találta, mint túllépni Kyle-on.

– Ethan. Mondanom kell valamit – szólalt meg tétován. – Van egy húgom, aki itt dolgozik. Remélem, a vállalati szabályzatnak nem okoz gondot, ha két testvér dolgozik a cégnél?