– Jacob az? – kérdezte a bátyám.

Bólintottam, és betettem a bögrét a mosogatógépbe.

– Este találkozunk. Viszlát, Logan. Sienna – mondtam, és adtam egy puszit a bátyám arcára.

Logan rám mosolygott, Sienna pedig hűvös pillantást vetett rám. Szuka.

Kimentem a konyhából, és kinyitottam a bejárati ajtót. A barátom, Jacob állt ott, rám mosolyogva.

Mindig is belezúgtam. Még most is. Jóképű, magas, izmos, és fekete haja van. Sötétbarna szeme olyan, mint egy tál csokoládé. Én pedig imádom a csokoládét. Néha azt kívánom, bárcsak ő lenne a társam. Nagyszerűek lennénk együtt, és tudom, hogy kedvel engem. Ő maga mondta.

Sosem randiztunk, és nem is beszéltünk erről. Tartogattuk magunkat a társunknak. Nem tilos mással szexelni, de rosszallják, főleg a falka véneiből álló tanács. A falka többi része egyetért azzal, hogy várnunk kéne a társunkra, de elfordítják a fejüket, ha látják, hogy valaki a társi köteléken kívül randizik. Azért nem mindenki tartogatta magát a társának. Biztosan tudom, hogy a bátyámnak és Logannak is megvoltak a maguk kalandjai a nőstényekkel. Azt hiszem, Logan még Siennával is lefeküdt, ami csak megerősítette a lány hitét, hogy ő lesz a Lunája. Jake és én sosem beszéltünk erről, de úgy gondolom, ő is lefeküdt már néhány farkaslánnyal.

Jacob huszonkét éves, de még mindig nem találta meg a társát. Szóval talán ő az enyém, és én az övé. Nem örülnék neki, ha tudnám, hogy fűvel-fával lefeküdt, ha ő a társam, de nem akarom felhánytorgatni neki a múltját.

– Jó reggelt, szépségem – mondta, és adott egy puszit az arcomra.

– Reggelt, Jake – köszöntem, és becsuktam a bejárati ajtót.

– Izgatott vagy? – kérdezte, és megfogta a kezem.

– Igen, nagyon – feleltem széles mosollyal az arcomon. – Alig várom, hogy átváltozzak.

– Csodálatos lesz – mondta. – Te is csodálatos leszel. Igazán megtisztelő, hogy megkértél, legyek ott.

– Természetes, hogy megkértelek – mondtam. – Te és Amy vagytok a legjobb barátaim. Ott a helyetek.

– Talán valami más is leszek számodra – mondta, és rám kacsintott.

Nevettem. – Talán.

Együtt sétáltunk át az edzőpályára.

Amy már ott volt, ránk várt. Egy évvel idősebb nálam, és a középiskolában találkoztunk. Ő mutatott be Jacobnak. Unokatestvérek.

Ő és Jacob nagyon hasonlítanak. Ugyanolyan fekete haja van, mint a fiúnak. A szeme azonban egy kicsit világosabb.

– Na nézd csak, hát nem a két kedvenc farkasom az? – mondta ragyogó mosollyal.

– Szia, Amy – köszönt Jake, és adott egy puszit az arcára.

A lány szorosan megölelt. – Alig várom, hogy holnap találkozzam a farkasoddal, Emmy. A farkasaink legjobb barátok lesznek, ezt biztosan tudom. Pont úgy, ahogy mi.

– Ó, biztos vagyok benne, hogy Alora imádni fogja a farkasomat – mondtam széles vigyorral.

A farkasainknak saját nevük van. Amy farkasát Alorának hívják, Jake-ét pedig Jarednek. Alig várom, hogy megtudjam a farkasom nevét.

– Elég a csevegésből, lányok. Ideje edzeni. Később találkozunk – mondta Jake, és átment a saját edzőpályájára.

Jacob járőrfarkasként dolgozik, így keményebben és máshogy edz, mint mi. A járőrök a többiektől külön gyakorlatoznak. Amy egy üvegházban dolgozik. Csodálatosan bánik a növényekkel.

Jacob és én néha együtt edzettünk. Tanított nekem egy keveset abból, amit ők csinálnak az edzéseken. Azt mondta, szeretné, ha minél többet tudnék, hogy meg tudjam védeni magam. Biztonságban akart tudni.

Másfél óra múlva végeztünk a napi edzéssel. Jake-nek még volt egy órája hátra, így Amy és én hazamentünk zuhanyozni és átöltözni.

Megbeszéltük, hogy találkozunk a szokásos étkezdénkben.

Amikor hazaértem, Andrew nem volt otthon. A falka ügyeit intézte odakint. Bétának lenni nem olyan, mint a többi munka, ahol kilenctől ötig dolgozol. Mindig van mit tenni. Különösen, ha az Alfád Logan.

Gyorsan lezuhanyoztam, és átvettem egy farmert, egy fehér pulóvert és a fekete Converse cipőmet. Megszárítottam a hajam, és hagytam a derekamig omlani.

Amikor az étkezdéhez értem, Amy már a szokásos boxunkban ült.

– Szia, drága – köszöntött. – Csodásan nézel ki.

– Köszönöm – mosolyogtam. – Nem annyira, mint te.

Gyönyörű lány, magas, vékony, de mindenhol ott domborodik, ahol kell, és teljesen magabiztos. Minden fiú őt akarja.

– Szóval, a holnap nagy nap lesz – mondta, miközben a csokoládés turmixát szürcsölte.

– Igen. Annyira izgulok.

– Talán Jake lesz a társad, és egy család leszünk – mondta széles mosollyal az arcán.

– Imádnám – mondtam. – Tudod, hogy szeretem Jake-et. Nagyszerű társ lenne.

– És ő teljesen beléd van zúgva – nevetett. – A legtöbb fiú egyébként szintén.

– Miről beszélsz? – kérdeztem homlokráncolva.

A pincérnő kihozta az eperturmixomat, én pedig megköszöntem neki, mielőtt beleittam volna. Isteni volt.

– Ugyan már, Emma – mondta, és megforgatta a szemét. – Gyönyörű vagy és dögös. Nem hiszem el, hogy sosem vetted észre a pillantásokat, amiket kapsz. Jake teljesen féltékeny miatta.

– Mindig azt hittem, téged néznek – mondtam félmosollyal.

Amy felnevetett. – Hát, engem is. De nem én vagyok az egyetlen, akit megbámulnak.

Elpirultam, és a kezemre néztem. – Nos, engem nem érdekel. Én megvárom a társamat.

– És itt is jön – mutatott Amy az ajtó felé.

Jake lépett be. Széles mosolyt villantott ránk, és odasétált a boxunkhoz. Leült mellém, és megpuszilta az arcomat.

– Sziasztok, lányok. Miről folyik a szó?

– A társakról – vágta rá Amy széles vigyorral.

– Alig várom, hogy holnap visszatérjünk erre a témára – mondta Jake, és rám kacsintott.

Nevettem, és elpirultam. – Oké, hagyd abba, mert elpirulok.

Jake nevetett, és megcsípte az arcomat. – Miért? Nincs ennél szebb látvány.

– Jól van, gerlepár. Elég volt – mondta Amy nevetve. – Emma, mikor találkozunk holnap?

– Nos, a bátyámmal ebédelek, és vele töltöm a napot, úgyhogy este nyolckor találkozunk az átváltozás helyszínén – mondtam.

A bátyámmal van egy hagyományunk, hogy együtt töltjük a születésnapjainkat. Senki más, csak ő és én. Mindig együtt reggelizünk és ebédelünk. Utána megnézünk egy filmet, és annyi tortát eszünk, amennyit csak bírunk. Imádom a hagyományunkat.

– Remek. Kíváncsi vagyok, a farkasod is olyan pici lesz-e, mint te – mondta Amy nevetve.

Jake csatlakozott hozzá, én pedig rájuk meredtem. – Szemetek.

– Ó, ugyan már, Emmy – mondta Jake nevetve. – Imádjuk, hogy ilyen kis apróság vagy.

Összehúztam a szemöldököm, de végül csatlakoztam a nevetésükhöz.

A nap hátralévő részét beszélgetéssel, nevetéssel töltöttük, és terveket szőttünk az első közös futásunkra.

Késő volt, amikor hazaértem, de Andrew még mindig nem volt otthon. Gyorsan lezuhanyoztam, pizsamát vettem, és bebújtam a takaró alá. Alig várom, mit hoz a holnap.