Kaiden léptei lelassultak mögöttem, a zaj elhalt a folyosót megtöltő sűrű, nehéz csendben. Egyikünk sem szólalt meg. Érezni lehetett a levegőben, a súlyát annak, amit az a bútordarab még mindig hordozott.

Alina ujjai úgy súrolták a fát, mintha félne, hogy fájdalmat okoz neki. Érintése lassú, gyengéd, áhítatos volt. – Ez az övé volt – mondta halkan, szinte csak magának. A szavak alig jutottak át az