**Isla**

Gyerekkorom óta ismerem Dimitri Orlovot. Nem jól, hála Istennek, de épp eléggé. Mindig ott volt futólag, megjelent az apámmal tartott megbeszéléseken, kezet rázott, mosolygott azzal a sima politikusmosollyal, ami soha, de soha nem érte el a szemét. Akkoriban nem ülhettem bent a fontos dolgokon, de nem is volt rá szükség. Sokat meg lehet tudni egy emberről abból, ahogy más férfiak beszélne