Kiszálltunk a járműből, és elindultam a bejárati ajtó felé, azt gondolva, hogy Kieran mellettem van. Csak amikor utánam szólt, vettem észre, hogy még mindig az autónál áll.

– Gyere ide egy pillanatra – mondta, ujjával intve, hogy térjek vissza.

Megtettem, amit kért, ő pedig elém állt, félmosollyal az ajkán.

– Remélem, nem találod ezt túl furcsának – mondta, én pedig csak kérdőn felvontam a szemöld