– Tessék – mondta Kieran, egy ajtóhoz vezetve. – Itt fogsz lakni. A csomagjaidnak már bent kell lenniük.

Kizökkentettem magam a gondolataimból, hogy elmosolyodjak. – Köszönöm. Tényleg értékelem.

– És ha bármire szükséged van, én csak a folyosó túloldalán vagyok, abban a szobában ott.

Volt egy ajtó, ahová mutatott, én pedig gyorsan bólintottam.

…És aztán… csend. Nem egészen kínos, de nem is teljese