Látva Carl titokzatoskodását, Sonia kíváncsisága felébredt. – Előbb mondd meg, hová megyünk, aztán eldöntöm, hogy megyek-e vagy sem.

Carl tehetetlenül felsóhajtott. – Sonia, mi lenne abban a meglepetés, ha elárulnám?

A férfi keserű arckifejezését látva Sonia nem bírta ki, hogy ne nevessen fel hangosan.

Pontosan ebben a pillanatban lépett ki Toby az ajtón, és éppen azt látta, ahogy egy férfi lehajtott fejjel suttog valamit Sonia fülébe. Nem tudta, miről beszélgetnek.

Sonia olyan boldogan mosolygott, szemei fényesen ragyogtak.

A férfi már éppen be akart szállni az autójába, de megállt, és megfordult, hogy jéghideg tekintettel meredjen a párra.

Amióta összeházasodtak, a nő soha nem nevetett így.

A fülében csak a nő végtelen zsörtölődése cssengett, csupa jelentéktelen dologról, és valahányszor rá nézett, a szemei mindig óvatosnak tűntek.

Valójában nem szerette ilyen boldognak látni; irritálta a dolog.

Ki gondolta volna, hogy a válás után a nő mintha teljesen kicserélődött volna; káprázatos fény áradt belőle.

Ez mind a miatt a férfi miatt lenne? Toby gúnyosan elhúzta a száját. Egy hűtlen nő, akinek nincs önbecsülése, egyáltalán nem érdemli meg az idejét!

– Uram? – látva, hogy a főnöke még nem szállt be az autóba, Tom Brown óvatosan megszólította Tobyt.

Ennek hallatán Toby elfordította a tekintetét, és beszállt. – Vissza az irodába.

Tom nem volt biztos benne, hogy csak képzelődik-e, de úgy érezte, a főnöke dühös, és az arckifejezése olyan ijesztő volt...

Sonia éppen beszállt az anyósülésre, amikor a szeme sarkából látta Tobyt elhajtani.

Ahogy az autó elindult, csak kábultan nézte a kint elsuhanó fákat.

Carl látta a vigasztalanságot a szemében, és nyugodtan elfojtotta saját érzelmeit. – Sonia, mire gondolsz?

Sonia feleszmélt, és elmosolyodott. – Semmi különösre.

Carl profilját nézve Sonia arra gondolt, hogy a férfi arcvonásai markánsabbak, volt benne valami félvér jelleg.

Toby híresen jóképű volt az iskolában, de Carl egyáltalán nem maradt el mögötte. Széles vállával, karcsú derekával és hosszú lábaival még a nemzetközi szupermodellekkel is felvehette a versenyt.

– Ööö... miért választottad a modell szakmát egyáltalán? – Sonia egykor azt hitte, hogy a jó jegyeivel a férfi akadémiai pályára lép majd.

– Nos, az elején csak egy véletlenszerű meghallgatáson voltam, de nem gondoltam volna, hogy utána csak úgy bekerülök a modellvilágba. – A visszapillantó tükörbe nézve a Soniára pillantott, és úgy tett, mintha csak mellékesen kérdezné: – Miért? Nem tetszik a modellipar?

Sonia megrázta a fejét, tekintete lágy volt. – Nem erről van szó. Amíg jó életed van, és ragyogsz a saját területeden, nekem teljesen mindegy.

Ennek hallatán a fiatalember elmosolyodott, és határozottan lefékezett. – Megérkeztünk.

Előttük egy meglehetősen retró, kétszintes, nyugati stílusú kis épület állt. Egy ősz hajú öregember ült egy fonott székben, és a teáját kortyolgatta.

Az idős férfi megfordult, és halványan rámosolygott. – Szervusz, kislányom.

Sonia megdöbbent, alig hitte el, ki áll előtte.

Az öregember felsóhajtott. – Mindenről hallottam, Sonia. Te szegény pára.

A lány könnyes szemmel vetette magát az öregember térdéhez. – Nagyapa! Hol voltál eddig?

Hat évvel ezelőtt a Paradigm Rt. tőkéjét ellopták, és minden bizonyíték az apjára mutatott. Emiatt nemcsak hogy kizárták az igazgatótanácsból, de rács mögé is került.

Ezt követően mostohaanyja és mostohahúga elmenekültek a maradék pénzzel. Mindezek együtt azt eredményezték, hogy apja önkezével vetett véget életének.

Az öregember magyarázni kezdett: – A vállalati tőke akkori ellopása után nyomoztam. Rájöttem, hogy köze volt a Triforce Vállalathoz; apádat bűnbaknak használták fel.

A Triforce Vállalat volt a város legnagyobb ingatlancége. Elnöke Titus Gray volt, aki nem más, mint Tina apja.

Miközben Sonia ezen töprengett, az öregember elővett egy dokumentumot, és a kezébe nyomta. – Kislányom, ez a Paradigm Rt. részvényeinek 51%-a. Ne kérdezd, hogyan szereztem meg, de tudom, hogy most erre van szükséged.

Ennek hallatán Sonia összeszorította a száját, és arca komolyra fordult. – Meg fogom találni azt, aki besározta apámat, és be fogom bizonyítani az ártatlanságát. Nagyapa, ígérem, nem fogsz csalódni bennem.