Emlegettük a szamarat – maga az ember bámult rám acélos szemeivel.

A lehető leggyorsabban lehajtottam a fejem, és megmerevítettem a nyakam. Miért, ó, miért űz velem újra tréfát az Isten?

Valahányszor rosszat mondtam Michaelre, ő tévedhetetlenül felbukkant valahol elég közel ahhoz, hogy meghallja. Éppen akkor, amikor azt hittem, végre javulnak a dolgok közöttünk.

Millie is megérezte a belőle áradó,