Először a lábak dobogása hallatszott, aztán a hangok. Elliot és Macey visszarontottak a szobába, karjukban olyan táskákkal, amelyek inkább tűntek kincsesládának, mint utazócsomagnak. Macey a takarója felét húzta maga után a padlón; Ellioté furcsán dudorodott, nyilvánvalóan telezsúfolva zsírkrétákkal, zoknikkal és a cipősdobozzal, amit „létfontosságú dolgoknak” nevezett.

– Készen vagyunk! – jelente