Minden ösztönöm azt üvölti, hogy mozduljak. Hogy tépjem szét azokat az őröket, rohanjam le a barlangot, és puszta akaraterővel rángassam ki onnan a lányt. De Envy keze még mindig határozottan a karomon nyugszik, türelemből és vérből kovácsolt láncként a földhöz szegezve.

– Várunk – mondja, szeme le sem veszi a barlang száját. – Legalább néhány órát. Amíg pontosan nem tudjuk, mivel állunk szemben.