Mondtam magamnak, hogy ne mozduljak.

Mondtam magamnak, hogy üljek a seggemen, és hagyjam békén. Nem az én dolgom. Nem az én problémám.

De aztán felállt.

Úgy húzta a vállára azt a nehéz táskát, mintha többet nyomna, mint ő maga. A válla feszült. A szeme a pályára szegeződött, mintha ha elég erősen bámulná, valaki elindulna felé.

Senki sem teszi.

Már félig lenn jár a lelátón, mire egyáltalán rájövök