Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Követem.
Ezúttal nem csendben.
A csizmám a kelleténél nagyobbat dobban a padlón, hogy biztosan meghallja. Hogy biztosan tudja: van mögötte valaki. Hogy ne tegye könnyűvé olyasvalakinek, aki rosszabb nálam.
Nem fordul meg.
Csak megy tovább, most már lassabban, válla megfeszül a kapucnis pulóver alatt, szabadon szálló hajtincsei megremegnek, ahogy a résnyire nyitott ajtón beáramló huzatba kapnak.
Be