Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Követem.

Ezúttal nem csendben.

A csizmám a kelleténél nagyobbat dobban a padlón, hogy biztosan meghallja. Hogy biztosan tudja: van mögötte valaki. Hogy ne tegye könnyűvé olyasvalakinek, aki rosszabb nálam.

Nem fordul meg.

Csak megy tovább, most már lassabban, válla megfeszül a kapucnis pulóver alatt, szabadon szálló hajtincsei megremegnek, ahogy a résnyire nyitott ajtón beáramló huzatba kapnak.

Be