Gondoltam volna valaha, hogy elmegyek egy vásárba?

Nem is akármilyenbe. Egy *megyei* vásárba. Vakító fényekkel, ahol mindent kirántanak, ami ehető, és ahol a gyerekek torkuk szakadtából visítanak a rozoga hullámvasutakon, amelyeket 1950-ből származó csavarok tartanak össze. Ha hat hónappal ezelőtt megkérdezik tőlem, hol leszek egy random tavaszi pénteken, a „megyei vásár” a „víz alatti késviadal”