Éppen tíz múlt reggel, amikor belépek a stúdiótól két háztömbnyire lévő kis kávézóba. A vászontáskám nehéz a pót-spicc-cipőktől, a vizespalacktól és a vastag próbabeosztástól, amely szent térképként lapul összehajtogatva a határidőnaplómban. Ma nincs iskola – csak hat teljes óra a rúdnál és a levegőben, és még csak nem is rettegek tőle. Nem igazán.

Rendelek egy áfonyás süteményt és egy közepes tej