A stúdió padlója olyan tiszta, hogy szinte ragyog a tornacipőm alatt, amikor belépek; vállamon a sporttáska, mellkasomban pedig szorító idegesség. A falakat minden oldalról tükrök borítják, amelyek aranyló csíkokká nyújtják a reggeli napfényt, reflektorfényként vetítve azt keresztül a termen – mintha csak rám várna. Hogy ítélkezzen felettem.

Luc már ott van. Természetesen.

A rúdnál áll, lassú nyúj