Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

– Kórházban ébredtem – mondom neki halkan. – Nem olyanban, amilyen kint volt nekünk. Ez valódi volt. Fehér falak. Éles fények. Gépek mindenütt. Hallottam őket, még mielőtt kinyithattam volna a szemem.

Penny hozzám bújik, mozdulatlan és csendes, ujjai a bordáimon pihennek. Folytatom.

– A testem... kész roncs volt. Annyira fájt, hogy mozdulni sem bírtam. Beszélni sem. Csak léteztem a fájdalomban. Or