Nem tudom levenni róla a szemem.

Most újra a volán mögött ül, szeme élesen az úton, egyik keze a kormányon, a másik a sebességváltón pihen, mintha övé lenne az egész éjszaka. Csendes, nyugodt és kiismerhetetlen, abban az „én vagyok a borongós hős, aki titokban megtervezi életed legromantikusabb randevúját” stílusban, én pedig csak…

Elolvadok.

Hogy lehetne ennél *több*?

A garázs önmagában egy tündé