„Jaj...”

Amint Natalie Nichols felébredt, úgy érezte, minden porcikája sajog, mintha darabokra hullana a teste.

A takaró alatt anyaszült meztelen volt, sápadt bőrét szívásnyomok borították. Annyi volt belőlük, hogy még rájuk nézni sem bírt.

<i>Mi ez?</i>

Hirtelen felvillant előtte egy emlék az előző éjszaka fülledt jelenetéről.

Félig öntudatlan állapotban lépett be a szobába, ahol egy idegen egész éjszaka kénye-kedve szerint bánt vele.

A férfi ügyet sem vetett sírására és könyörgésére, miközben magáévá tette.

Natalie felöltözött, és remegő lábakkal kikelt az ágyból, eltökélve, hogy megtalálja a rohadékot, aki elvette a szüzességét.

A férfinak azonban nyoma sem volt. Az egyetlen dolog, amit talált, egy ezüst kereszt fülbevaló volt az ágyon.

<i>Ezt vajon az a férfi hagyta itt?</i>

Natalie zsebre vágta a fülbevalót, és éppen elhagyni készült a lakosztályt, amikor az ajtót kívülről berúgták.

Thomas Nichols, aki már közel járt az ötvenhez, viharzott be, nyomában Natalie ikertestvérével, Yarával.

– Apa, Yara... – Natalie azonnal elsápadt.

– Egész éjjel nem jöttél haza, és azt hittük, valami bajod esett. Ki gondolta volna, hogy egy férfival hempergsz egy szállodában! – Thomas a lányára mutatott, miközben hangosan szidalmazta.

Yara eközben nyafogva tette hozzá:

– Ezúttal tényleg túl messzire mentél, Natalie! Apa, Yvonne néni és én majd megőrültünk, úgy kerestünk!

Natalie hevesen rázta a fejét.

– N-Nem, nem tettem ilyet.

– Nincs benned szégyenérzet? Látod azokat a foltokat a nyakadon és a végtagjaidon? És még mindig azt mered állítani, hogy nem tettél semmit?

– Cs-csőbe húztak, Apa. Fogalmam sincs, hogyan történt.

Látva, hogy Natalie még mindig védekezik, Thomas megragadta a mellette lévő hamutartót, és felé hajította.

<i>Csatt!</i>

Mielőtt reagálhatott volna, újabb seb keletkezett a homlokán. A vér folyamatosan szivárogni kezdett belőle, végigcsorogva az arcán.

– Épp most egyeztem bele a házasságodba Mr. Quinn-nel, Natalie, és most nézd meg, mit tettél! Most, hogy tisztátalan vagy, hogyan magyarázzam meg ezt neki?

Natalie hitetlenkedve meresztette a szemét.

– Jacob Quinn közel hatvanéves, és mindhárom korábbi felesége halott. És te mégis azt akarod, hogy hozzámenjek?

– Mi a baj ezzel? Megtiszteltetésnek kellene venned, hogy hozzámenhetsz. – Thomas csalódott pillantással karolta át Yarát. – Szerencsére te és Yara csak külsőre hasonlítotok, erkölcsi magaviseletben nem. A viselkedésed szégyent hozott az egész családunkra!

Yara megvetően méregette a nővérét.

– Ne felejtsd el, hogy vidéken nőtt fel, Apa!

Thomas hideg pillantásával és Yara közönyével szembesülve Natalie nem tudta megállni, hogy magában fel ne kiáltson.

<i>Nézzétek! Ez az én saját apám és testvérem hozzáállása!</i>

Nemcsak Natalie homloka vérzett, hanem a szíve is.

Tíz hónappal később, csecsemősírás kíséretében, Natalie sikeresen életet adott két gyermeknek a város szélén lévő lakásában.

Miközben Yara felkapta a még véres babákat, gonoszul meredt az ágyban fekvő, szüléstől legyengült nővérére.

– A-Add vissza őket... nekem... – Arca halottsápadt volt, de Natalie mégis minden erejét összeszedve próbált felkelni.

– Adjam vissza? El tudod tartani őket? – gúnyolódott Yara.

– É-Én a testvéred vagyok... A vér szerinti testvéred! – Natalie mereven bámult a lányra, aki megszólalásig hasonlított rá. – Miért... Miért teszed ezt velem?

– Az a nő a te anyád, nem az enyém! Annak idején téged választott, engem pedig ott hagyott, hogy egyedül boldoguljak abban a farkasokkal teli házban. Hol voltál te a szenvedés évei alatt?

Yara mosolya hideg borzongást küldött végig Natalie gerincén.

– A világnak csak egy emberre van szüksége ezzel az arccal, és az az ember én vagyok!

– Mit akarsz tenni?

– Halálra égetlek!

Yara szétlocsolta a szobában az előre odakészített benzint. Aztán meggyújtotta az öngyújtót, és a földre dobta, mielőtt távozott volna az ikrekkel.

Másodperceken belül a tűz gyorsan terjedni kezdett az egész lakásban.

Az épületből kilépve Yara visszanézett a lángtengerre, majd a karjában tartott újszülöttekre pillantott.

Tíz hónappal ezelőtt Samuel Bowers emberébe botlott, amikor visszament a szállodába, hogy megsemmisítsen minden bizonyítékot, amellyel nővérét gyanúba keverte.

Csak akkor döbbent rá, hogy a férfi, akivel Natalie aznap éjjel lefeküdt, nem a felbérelt csavargó volt, hanem maga Samuel, Dellmoor egyik prominens alakja.

A meglepett Yara gyorsan döntésre jutott. Elhiteti Samuellel, hogy ő volt az a lány azon az éjszakán.

Végtére is, ő és Natalie egypetéjű ikrek voltak. Amíg a nővére eltűnik a föld színéről, senki sem tudja meg a titkát.

<i>Ami pedig az ikreket illeti, ők segítenek majd abban, hogy a jövőben közel kerüljek Samuelhez.</i>

– Miért sírtok? Ha ti ketten nem Samuel gyerekei lennétek, titeket is otthagytalak volna. – Rövid szünet után folytatta: – Azonban a segítségetekkel nem telik majd sok időbe, és beházasodom a Bowers családba.

Yara, aki még mindig mélyen elmerült képzeletbeli világában, nem tudta, hogy Natalie minden erejét összeszedve kimászott az ablakon, mielőtt a szoba lángba borult volna.

Ahogy vonszolta magát távol az épülettől, hirtelen ismerős, éles fájdalmat érzett teste alsó részén, amit halk sírás követett.

<i>Szóval nem csak ikreket szültem...</i>

Remegő kézzel Natalie felemelte harmadik és negyedik gyermekét.

<i>Értük minden nehézséget elviselek.</i>

Összeszorította a fogát, miközben szemeiben engesztelhetetlen gyűlölet csillant.

– Egy nap mindent visszaveszek, amit elloptál tőlem...