– Jó reggelt, Beatrice – szólalt meg Carlos, emlékeztetve a jelenlétére.

– Carlos, nem vettelek észre – felelte anya.

– Mennem kell. Legyen szép napotok – mondta, miközben felállt és kisétált, a csészéjét az asztalon hagyva, kétségtelenül arra számítva, hogy valaki majd eltünteti.

– Beszélni akartál, kicsim?

Visszakaptam a tekintetem anyára.

– Ömm. Igen – hát, hol is kezdje