– Ez mi, anya? – kérdeztem, amint megláttam. Ahogy elhagytam a szobámat, egyenesen a konyhába mentem, ahol tudtam, hogy mama segédkezik a vacsoránál.

Egy pillanatra megdermedt, mielőtt lassan felém fordult. Mintha készült volna erre a konfrontációra.

– Sajnálom, Lola. De nem lehetett elkerülni, sem tovább halogatni – mondta lassan.

– Mintha a jövő héten lenne, az Isten szerelmére.