Az ébresztőórám előtt ébredtem. Egészen pontosan 7:55-kor. Kibogozom a végtagjaimat Nikótól, aki még mindig mélyen alszik.

Késő éjszakáig beszélgettünk, megosztva egy üveg bort a kanapén, és amikor végre ágyba kerültünk, nem tértünk rögtön nyugovóra.

Rányomok az elvetés gombra a telefonos ébresztőmön, ami a következő három percben szólalt volna meg, és keményen, de sikertelenül próbálom letörölni