Mia Turner mozdulattá dermedve állt a nappali bejáratában, ujjai görcsösen szorították munkatáskájának pántját. Húga, Lily, készülődés közben zavarta meg, és ragaszkodott hozzá, hogy anyjuknak valami fontos megbeszélnivalója van.

– Mia, ülj le – parancsolta anyja, Mary Turner, aki úgy terpeszkedett a kopott kanapén, mint egy királynő az udvartartása közepén. Élénkvörös rúzsa élesen elütött arca fakó pírjától, manikűrözött körmeivel pedig borospoharát kocogtatta.

– Nem várhatna ez? Dolgoznom kell – felelte Mia feszült hangon. – Nem engedhetem meg magamnak, hogy újra elkéssek.

Anyja felvonta a szemöldökét. – Munka? Úgy érted, cselédet játszani azoknak a gazdag sznoboknak a Casa Lounge-ban? Ugyan már!

Mia a nyelvébe harapott. Tudta, hogy nem szabad felülnie a provokációnak. Szüksége volt erre az állásra. A Casa Lounge nem csupán a fizetést jelentette; ez volt a mentőöve, az első lépés a tervében, hogy elég pénzt gyűjtsön ahhoz, hogy elhagyja Willowcrestet és maga mögött hagyja a Turner névvel járó megbélyegzést.

Bátyja, Ethan, a sarokban gubbasztott, telefonját görgetve. A családi káosz iránti közönye már-már csodálatra méltó volt. Ő legalább kimaradt a végeláthatatlan civakodásból.

– Miről van szó, Anya? – kérdezte Mia, türelme fogytán.

Mary ajkai mosolyra húzódtak. – Jó híreink vannak.

Mia hitetlenkedve pislogott. – Jó hírek?

– Igen! – vágott közbe Lily, a legidősebb nővér, aki szinte ragyogott az izgalomtól. – Kaptam egy arany meghívót a Willowcrest Unikornis Partira!

Mia újra pislogott, ezúttal lassabban, próbálta feldolgozni, miért lenne ez jó hír. Az Unikornis Parti – a gazdagok és hatalmasok legexkluzívabb, legfelvágósabb eseménye – olyan távol állt az ő világától, mint a Hold.

– És ez miért jó hír... pontosan? – kérdezte Mia, őszintén értetlenül.

– Azért jó lesz ott lenni – motyogta Ethan anélkül, hogy felnézett volna a telefonjából.

– Jó?! – Lily hangja egy oktávval magasabbra szökött. – Van fogalmad róla, mit jelent ez? A világ leggazdagabb agglegényei ott lesznek! Ez a nagy lehetőség!

– És hogyan került fel a neved a listára? – kérdezte Mia a szándékoltnál élesebb hangon.

– Kapcsolatok – mondta Mary önelégülten, megforgatva a bort a poharában.

Mia nem akarta firtatni, milyen „kapcsolatokra” utal az anyja. Tudta, hogy a válasz nem lenne kellemes.

– Rendben, szóval Lily elmegy egy puccos buliba. Ennek mi köze hozzám? – kérdezte Mia, miközben az időt ellenőrizte a telefonján. Tényleg nem engedhette meg magának a késést.

Mary előredőlt, hangja összeesküvő tónusra váltott. – Ez a mi esélyünk, Mia. Lilynek csak meg kell akadnia a megfelelő férfi szemén. Egy milliárdosén. Valakién, aki megváltoztathatja mindannyiunk életét.

Mia visszafojtotta a késztetést, hogy a szemét forgassa. Persze, ez is csak egy újabb volt anyja tervei közül. Mary Turner életében minden a gazdag férfiak hajszolása körül forgott, és a lányai sem voltak kivételek.

– Örülök Lily sikerének – mondta Mia szenvtelenül, és felállt, hogy induljon. – Gratulálok, és sok sikert a bulihoz. Mennem kell.

– Ülj le, Mia – csattant fel Mary, hangja élesebbé vált.

– Nem késhetek el...

– Ülj le!

Vonakodva bár, de Mia visszahuppant a kanapéra, és a faliórára pillantott. Már így is nagyon ki volt számolva az ideje.

– Ide figyeljetek, mindannyian tudjátok, mennyit szenvedtünk és veszítettünk, miután az a vén gazember börtönbe juttatott. Ez egy soha vissza nem térő alkalom, ami örökre megváltoztatja az életünket.

– Ez mégis hogyan érint engem? Vagy az egész családot meghívták?

– Azt szeretnéd... – horkantott fel Lily. – Senki sem hív meg téged egy ilyen buliba azzal az arccal.

Ethan felnevetett, magára vonva a figyelmet.

– Lily, hagyd már abba a színjátékot, mintha nem Mia lenne a legszebb ebben a családban – mondta Ethan, szemeit még mindig a telefonjára szegezve.

– Fúj, ne mondj ilyet, a bátyám vagy – mosolyodott el Mia, aki mindig próbálta húzni a bátyja agyát.

– Említettem már, hogy ő a legbutább is?

– Igyekszem.

– Elég legyen mindkettőtökből! – szidta le őket Mary.

– Komolyan mennem kell dolgozni, Anya, akármi is ez, nyilvánvalóan nem érint engem.

– Mindig olyan büszkén beszélsz róla, mintha valódi munka lenne – jegyezte meg gúnyos nevetéssel Anna, a középső nővér.

– Én legalább csinálok valamit! – vágott vissza Mia.

Mielőtt a vita tovább fajulhatott volna, Mary telefonja megrezdült. Ránézett a kijelzőre, és alattomos mosoly terült szét az arcán. – Ugyanott, ugyanakkor, Barry? Ott leszek – mondta a telefonba, hangja csöpögött a csábítástól.

Mia érezte, ahogy az undor hulláma átcsap rajta. Nem kellett találgatnia, miről szól a hívás. Ez volt anyja szokásos üzlete – szórakoztatni valami vagyonos férfit készpénzért, ajándékokért vagy szívességekért cserébe.

Ahogy Mary letette, figyelmét ismét Miára fordította. – A lényeg az, hogy mindannyiunknak hozzá kell járulnunk, hogy a nővéred megkapjon mindent, amire szüksége van ahhoz a partihoz. Téged is beleértve.

– Ez nevetséges, Anya! Hagyjatok ki ebből – mondta Mia acélos hangon.

Mary szemei összeszűkültek. – Ne légy önző, Mia. Ez a családért van.

– Nincs pénzem.

– Dehogynem – vágta rá sietve Anna. – Egy csomó pénzt félretettél a főiskolára.

– Jól mondtad, főiskolára.

– Ez fontosabb, mint a főiskola, és ezerszer elmondtam már neked: egy Turner vagy, semmi keresnivalód a főiskolán – mondta Mary, miközben a telefonját ellenőrizte.

– Én pedig milliószor elmondtam már: nem vagyok olyan, mint te! Nem akarok olyan lenni, mint te, nem akarok itt ülni és várni, hogy valami gazdag pasas megváltoztassa az életemet!

– Szóval most már jobbnak képzeled magad nálunk?

– Te jó ég! Elmegyek. Lily, biztos vagyok benne, hogy meg tudod oldani magadnak, és ha sikerül megszerezned a milliárdos pasidat vagy férjedet, eszedbe ne jusson egy fillért se adni nekem a pénzéből.

Mia felkapta a táskáját, és az ajtó felé indult.

A külföldi főiskola volt a kiútja, és ezt senki kedvéért nem fogja kockáztatni.

Semmire sem vágyott jobban, mint hogy elhagyja ezt a várost, és kitörölje létezéséből ezt az átkozott nevet, amit visel.

– Ó, te egy Turner vagy, ne is törődj vele.

– Egy Turner vagy, nincs beleszólásod.

– Kislány, te egy Turner vagy.

– Turner vagy, fogd be és tedd szét a lábad.

– Csak nem egy Turner próbál szerénykedni?