Henry szemszöge

William előadásai nagyon unalmasak voltak a filozófia órán, és épp akkor ébredtem fel a padon való szunyókálásból, amikor meghallottam az előttem ülő lányt beszélni.

– Hallottam, hogy Annalise az F osztályból kérdőre vonja Hayley-t. Szegény pára, valószínűleg helybenhagyják.

– Meg fogják verni...

Kissé felemeltem a fejem; a pletykát én indítottam el. A szándékom csupán annyi volt, hogy egy kicsit megnehezítsem Hayley iskolai életét, nem pedig, hogy valódi veszélybe sodorjam.

Bár nem kedveltem Hayley-t, mégis a nagyapám meghívott vendége volt, és technikailag az Éjfél falka tagja az Árnyfalkával kötött szövetség miatt.

Annalise Béta volt, Hayley pedig állítólag csak egy Omega. Tehát esélye sem lenne Annalise ellen!

Egy hirtelen aggodalomtól hajtva elhagytam az osztálytermet, és a mosdó felé indultam.

Ami ott fogadott, az káosz volt: Annalise három barátnője a földön terült el, Annalise-t pedig a mosdókagylóhoz szorították, kócosan.

– Nagyon nem szeretem, ha fenyegetnek, szóval ne próbáld meg újra, érted? – mondta Hayley, miközben kioktatta őket.

– Sajnáljuk! Sajnáljuk!

Látni Hayley-t, ahogy átveszi az irányítást, majd hanyagul leporolja a kezét, miközben távozni készül, megdöbbentett.

– Te...

Egy pillanatra megzavarodtam. Ki volt itt az Omega, és ki a Béta?

Kezdett derengeni, hogy Hayley-t talán nem olyan könnyű terrorizálni, mint gondoltam, és talán nem csak egy egyszerű Omega.

Ezután követtem őt kifelé a mosdóból.

– Te miért vagy a női mosdóban? – kérdezte Hayley, kíváncsian méregetve.

– Törődj a magad dolgával. Szeretek itt lenni – vágtam vissza, aggodalmamat közönnyel leplezve.

Ezzel visszasiettem az órára.

...

Hayley szemszöge

Épp csak elhelyezkedtem a franciaórán, amikor a telefonom megrezrent.

'Alfa, segíts!'

Összeráncoltam a homlokom.

Egy segélykiáltás sosem volt jelentéktelen ügy.

'Henry Southwellről van szó, az Éjfél falkából. Van egy versenykihívásunk a Night Wind versenypályán ma este. El tudsz jönni?'

'Nem érdekel.'

A padra hajtottam a fejem, közömbösen a dráma iránt.

'Gyerünk már, Alfa, Henry egy púp a hátunkon, nem? Nem okozott neked elég gondot?

Segíts ki most az egyszer, és megéri majd neked – 750 ezer.'

Henry valóban kellemetlen alak volt, és a pénz csábítónak tűnt. Sóhajtottam.

'Rendben, ott leszek. Vegyél fel a Hawthorne-nál iskola után.'

Gyorsan üzentem Irvingnek, hogy tudassam vele, nem lesz szükségem fuvarra.

...

Az iskola kapujában beccusszantam Bétám, Thomas Somer Lamborghinijébe.

Értetlenül nézett rám, majd kibökte: – Ki vagy te? Rossz kocsiba szálltál.

Eleresztettem egy vigyort. – Nem ismersz meg?

Thomas álla leesett.

– Atyaég... Alfa, elcsúfítottad magad?

– Ha már álcázom magam, csináljam rendesen.

Bekötöttem magam, és sürgettem: – Induljunk. Keress valami helyet, ahol megszabadulhatok ettől a sminktől, és szerezhetek némi kaját.

– Vettem, Alfa.

Ezzel Thomas felbőgette a motort, és elviharzottunk.