Andrea mély vigaszt érzett Ian védelmező szavai hallatán. Lágy tekintettel nézett rá, és gyengéden kérlelte:

– Ian, nincs kedvem tovább vásárolni. Kérlek, menj Chloe után, és hozd helyre a dolgokat vele.

Ian nyugodt maradt, nem sietett.

– Mia vele van. Rendben lesz. Hadd vigyelek vissza előbb a kórházba. – Megkérte a személyzetet, hogy csomagolják el a cipőt, amit Andrea felpróbált, majd kivezette a nőt a plázából.

A sofőr, Robert Brown, a Hamilton család régi alkalmazottja, idegesen törölte meg a homlokát, amikor látta Iant közeledni.

– Mr. Hamilton – mondta –, Mrs. Hamilton az imént rohant el erre sírva.

– Nem számít – válaszolta Ian hűvösen, miközben segített Andreának beszállni az autóba, majd beült mellé. Miután az ajtó becsukódott, annyit mondott: – Induljunk.

Andrea vizet kínált Iannak, de a férfi nem fogadta el. Lopva párszor ránézett, megfigyelve a nyugodt arckifejezését, de távolba révedő tekintetét. Egyértelműen a gondolataiba merült. Andrea megköszörülte a torkát, és halkan újra a nevén szólította. Csak ekkor zökkent vissza Ian a valóságba.

Andrea bűntudattal és belső vívódással teli arccal fordult felé, szeme könyörgő volt.

– Ian – kezdte lágy hangon –, kérlek, ígérd meg, hogy senkinek nem beszélsz rólam vagy a fiamról.

Ian összeráncolta a homlokát, zavarodottság futott át az arcán.

– Mi a baj? – kérdezte, és kissé Andrea felé fordult, próbálva olvasni az arckifejezéséből.

Andrea szeme könnybe lábadt, még mielőtt megszólalhatott volna.

– Annak idején a nagyapád téged használt fel, hogy megfenyegessen – kezdte remegő hangon. – Kényszerített, hogy szakítsak veled, és nyomást gyakorolt rám, hogy menjek külföldre, és menjek hozzá valaki máshoz, csak azért, hogy te elengedj.

Remegve vett levegőt, könnyei most már szabadon folytak.

– Mindazok alatt az évek alatt sosem felejtettelek el. A férjem emiatt bántalmazott. Kényszerített, hogy szüljem meg a gyereket, én pedig súlyos depresszióba estem. Volt, hogy csak el akartam tűnni és meghalni, de nem hagyhattam magára a fiamat.

– Talán az ég végre megkönyörült rajtam. Körülbelül egy éve meghalt kábítószer-túladagolásban. A fiam és én végre szabadok voltunk. Olyan magányos voltam külföldön, vágytam haza, a szüleimre és rád. Ezért jöttem vissza titokban. Ian, rettegek, hogy a nagyapád újra utánunk nyúl. Kérlek, ne mondd el a családodnak, hogy visszajöttem. Annyira félek.

Látva, hogy Ian bólint, Andrea folytatta:

– Ian, tényleg nem akarom újra átélni azokat a fájdalmas emlékeket. Attól is félek, mit mondanának rólunk az emberek. – Kérlelően nézett rá. – Amíg teljesen fel nem épülök, kérlek, ne beszélj senkinek a fiam múltjáról, még a feleségednek sem. Megígéred?

Andrea érzelmei egyre labilisabbá váltak. Még az öngyilkosság gondolatát is megemlítette. Ian magához ölelte, szíve fájt a nőért.

– Ne beszélj így, Andrea. Minden, amin keresztülmentél, miattam történt. Senkinek nem mondom el, mit kellett kiállnod. Gondoskodni fogok rólad és a fiadról. Ez most már az én felelősségem.

Ígérete hallatán Andrea lassan abbahagyta a sírást, és egy törékeny mosolyt erőltetett magára.

– Ian, kérlek, ne aggódj – mondta halkan. – Hamarosan jobban leszek. Nem hagyom, hogy örökké aggódnod kelljen miattam.

Ian visszavitte Andreát a kórházba, ott maradt, amíg a nő meg nem ebédelt, majd visszatért a céghez.

Észrevéve a több mint tucatnyi nem fogadott hívást Miától és más családtagoktól, rövid ideig habozott, mielőtt végül visszahívta volna Miát.

Amikor a hívás létrejött, Ian nyugodtan kérdezte:

– Chloe befejezte a hisztizést? Vagy még mindig jelenetet rendez? – Még a köszönéssel sem bajlódott.

A vonal túlsó végéről Mia könnyes kiáltása hallatszott:

– Chloe eltűnt. Anya és én mindenhol kerestük, de sehol sem találjuk.

A hívás megszakadt. Ian egy másodpercre megdermedt, majd felállt, és az ablakhoz sétált. „Valószínűleg megint összejátszanak, hogy átverjenek” – gondolta.

Ian asszisztense, Mitchell Garrison lépett be az irodába.

– Mr. Hamilton, tartsuk meg a fél hármas megbeszélést a tervek szerint? – Ian rágyújtott egy cigarettára, és egy nyugodt, igenlő hümmögéssel válaszolt.

Mitchell évek óta Ian mellett volt. Fiatalos megjelenése ellenére komoly és profi modorral viselkedett. Simulékony volt a kommunikációban, higgadt nyomás alatt, és kiválóan képzett a harcban. Kétségtelenül ő volt Ian legbizalmasabb embere.

Munka után Ian időben távozott az irodából. Általában sofőrje, Robert kérdés nélkül oda vitte, ahová Ian utasította, de ezúttal vette a bátorságot, és megkérdezte:

– Mr. Hamilton, hazamenjünk, vagy Ms. Shermanhez?

Ian egy rövid pillanatig habozott, mielőtt válaszolt volna:

– Haza. – Robert addig feszült arcán azonnal megkönnyebbülés futott át, bólintott, majd simán besorolt a forgalomba.

Ian hátradőlt az ülésen, és lehunyta a szemét. „Távol akartam maradni pár napig, hogy lehiggadjon. De azok után, amit ma látott, valószínűleg épp szétszedi a házat. Eltelt fél nap, már ki kellett volna adnia magából mindent. Ha végre megnyugodott, beszélnünk kell.”

*****

Amikor Ian hazaért, Chloét sehol sem találta. Szokásos rutinját követve lezuhanyozott, pizsamát vett, és bement a dolgozószobába dolgozni.

Este 9-re megérkezett Miranda és Mia. Miranda egész nap Chloét kereste, aggodalma olyan erős volt, hogy alig bírt pihenni. Amikor meglátta a fiát, aki úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna, és nyugodtan dolgozott otthon, mint máskor, majdnem összeesett a dühtől.

Ian próbálta megnyugtatni.

– Anya, ne aggódj. Rendben lesz. – Pontosan tudta, milyen drámai tud lenni Chloe. Egyszer egy napot késett a születésnapi ajándékával. A nő dühében elrejtőzött egyedül. Amikor végre megtalálta, épp egy hőforrásban ázott, vörösbort kortyolgatott, és masszázst élvezett.

„Túlságosan szereti magát ahhoz, hogy valaha is tényleg baja essen. Inkább mindenki mást tesz nyomorulttá” – gondolta Ian.

Miranda egy csésze teát öntött egyenesen Ian arcába. Hangja remegett a dühtől.

– Ian, hordtalak, megszültelek és neveltelek harminc évig. Mindig büszke voltam arra, hogy az anyád lehetek. De most már látom. Pontosan olyan hideg és szívtelen vagy, mint az apád.

Ian teljesen zavartalan maradt, nyugodtan törölte le a teát az arcáról.

– Anya, túlreagálod – mondta.

Miranda szeme megtelt könnyel.

– Chloe a feleséged. Gyerekkora óta szeret téged. Egy veszekedés után így bánsz vele? Szándékosan tönkre akarod tenni ezt a házasságot?

Ian hangja határozott és elszánt volt.

– Anya, nem válunk el – jelentette ki tisztán. – Pontosan tudom, mit csinálok, és mindent kézben tartok.

Mia lefelé fordított hüvelykujjat mutatott Iannak.

– Ian, csak kihasználod, hogy Chloe túlságosan szeret ahhoz, hogy valaha is elhagyjon. De ne felejtsd el: azok, akik mélyen szeretnek, egyetlen hibát sem tudnak elviselni abban, akit szeretnek.

– Elég – vágott közbe Ian, hangja éles és végleges volt. Mia azonnal elhallgatott, bár arckifejezése nyíltan dacos maradt.

Miután Miranda és Mia elmentek, Ian rágyújtott még egy cigarettára. Hajnali 3-kor felhívta Mitchellt.

– Vegyél ki pár nap szabadságot az irodából. Azt akarom, hogy tartsd szemmel a kórházat. Azonnal szólj, ha látod Chloét visszatérni.

Mielőtt letette volna, hozzátette:

– Chloe anyjának most volt szívműtétje, nyugalomra van szüksége. Légy diszkrét, és ne zavard.

A vonal túlvégén Mitchell szeme elkerekedett, ahogy ránézett az órára. „Hajnali 3 óra van. Mr. Hamilton azt kérte, hogy ilyenkor figyeljem a kórházat. Megint visszatért az álmatlansága?”

*****

Három nappal később még mindig semmi jele nem volt Chloénak. Miranda és Mia hívni akarták a rendőrséget, és értesíteni az Irvine családot, de Ian megtiltotta. Meg volt győződve róla, hogy a nő jól van, és pár napon belül magától hazatér.

Ian apja, Shane, és nagyapja, Edward egyetértettek vele. Végtére is, a híres Ian Hamilton feleségének eltűnése kínos lenne. Ráadásul, mivel az Irvine család rég csődbe ment, Chloe nem bírt további értékkel számukra. Egyszerűen nem érte meg a fáradságot.

*****

Gyorsan telt az idő, és végre eljött a nap, hogy Jillt hazaengedjék a kórházból. Ian Mitchellt küldte el Jillért, miközben ő Andrea elbocsátási papírjait intézte.

Reggel 9-kor Mitchell észrevette Chloét, aki épségben és sértetlenül érkezett a kórházba, hogy hazavigye az édesanyját. Azonnal hívta a főnökét, hogy jelentse a hírt.

Ian, aki épp Andrea holmiját csomagolta, nem mutatott látható reakciót a hír hallatán. Mondta Mitchellnek, hogy vegye ki a nap hátralévő részét. Ami Chloét illeti, biztos volt benne, hogy magától hazatér, anélkül, hogy neki szólnia kellene.

Ian vitte a csomagokat, és belépett a liftbe Andreával. Eközben Chloe a liftre várt a szüleivel.

Amikor az ajtók kinyíltak, azonnal meglátta Iant, aki védelmezően tartotta a karjában Andreát, óvva őt a tömegtől, pont úgy, ahogy egykor vele tette.