Emily szemszöge

Lassan hatolt belém, egész hosszával mélyre temetkezve a testemben.

Ujjai a hajamba fonódtak, lehelete az enyémmel vegyült szétnyílt ajkamon.

Átható zöld tekintete az enyémbe fúródott, a lelkem mélyére hatolva, miközben ritmusosan mozgott ki és be a puncimban.

Egy fojtott nyögés szökött ki a számon, ahogy még mélyebbre nyomult.

– Olyan jó vagy, Em – nyögte Bryson a számba, ajkát az enyémhez súrolva.

Épp amikor megcsókoltuk volna egymást, egy éles berregő hang rántott ki fülledt álmomból.

Felébredtem, tágra nyílt szemekkel, mellkasom hevesen emelkedett a kapkodó légzéstől, a vágy maradványai még ott kavarogtak az elmémben.

Olyan valóságosnak tűnt az érintése, a csókjai... az érzés, ahogy a farka a szemérem-ajkaim közé nyomul, és belém hatol.

Olyan valóságos volt...

Mégsem volt az.

Nem ez volt az első alkalom, hogy arról álmodtam, a legjobb barátom, Bryson eszméletvesztésig tesz magáévá. Valójában ez egy igen gyakran visszatérő álom lett, amit – be kell vallanom – minden éjjel vártam.

Ez volt az egyetlen módja annak, hogy hangot adjak valódi érzéseimnek, és megmutassam neki, mennyivel többet akarok tőle puszta barátságnál.

Tudom... lehetetlen, hogy valaha is együtt legyünk.

Ő nem az én súlycsoportom, és nemcsak a külső adottságok terén; Bryson hamarosan Alfa lesz, én pedig... én csak egy omega vagyok.

A mi két világunk sosem kapcsolódhatna össze úgy, ahogy én szeretném.

Az álmaimban mégis találkoznak.

Nagyot sóhajtottam, átfordultam, és lecsaptam az ébresztőórát.

Nyögve hanyatlottam vissza a hátamra, tekintetemet a plafonra szegezve.

Testem még mindig zsongott a vágytól, amit Bryson hagyott maga után az álmomban; egy olyan sajgástól, amit tudtam, hogy csak ő lenne képes csillapítani.

De persze a valóságban ez nem volt lehetséges.

Ám a képzeletemben...

Lehunytam a szemem, erősebben haraptam az alsó ajkamba, miközben ujjaim elindultak lefelé a testemen, a melleim között, egyre lejjebb.

Azt képzeltem, hogy nem az enyémek, hanem az ő durva, bőrkeményedéses ujjai azok, amik olyan jólesően érintik a bőrömet.

Felsóhajtottam, elképzelve, ahogy pajzán dolgokat suttog a fülembe, teste mellettem, keze... a puncimon.

Ziháltam, ahogy ujjaim becsúsztak a bugyimba, végigcsókolva az utat lüktető csiklómig.

Elképzeltem az érintését, amely egyszerre durva és gyengéd. Az illatát. Ahogy megcsókolna, miközben ujjai köröket írnak le a csiklómon.

Ahogy az ujjai keresnék a...

– Úgy látom, jól szórakozol – szólalt meg hangos hangja centikre a fülemtől, amitől a szemem azonnal felpattant.

Erdőzöld tekintettel és egy féloldalas mosollyal találkozott a pillantásom. Bryson Taylor. A legjobb barátom és az Ezüst Hold falka jövőbeli alfája. Az, aki éjszakánként nyugtalan, fülledt álmaimat kísérti.

Az ágyam mellett térdelt, így egy magasságban volt velem. De még így is le kellett hajolnia, hogy egy szintbe kerüljünk. Könyökeivel a matracomba nyomódva Bryson felkuncogott. – Megzavartam a kis magánszámodat?

Szemei vidáman csillogtak, amikor az arcomat elöntötte a csúf, vörös, szégyenteljes pír. Majdnem félrenyeltem a nyálamat.

Annyira elvesztem a képzeletemben, hogy nem hallottam, mikor lépett be a szobámba.

Felültem, ügyetlenül kirántva a kezemet a bugyimból, miután rájöttem, hogy még mindig ott rejtegetem. Észrevettem, hogy az orrcimpája kitágul, ahogy mélyet szippant a levegőből, mielőtt megköszörülte a torkát és felállt.

– Mióta vagy itt? – nyögtem ki sután; arcom égett, képtelen voltam rá nézni.

Milyen kínos.

Bryson elengedett egy kuncogást. – Elég régóta ahhoz, hogy lássam, milyen jól érezted magad, Em – ugratott.

Nyögve húztam a fejemre a takarót; a megsemmisülésemet csak tetézte játékos gúnyolódása.

– Kérlek, tegyél úgy, mintha ezt nem láttad volna – nyöszörögtem, égve a szégyentől a takaró alatt.

Nem hiszem el, hogy rajtakapott maszturbálás közben. Hála Istennek, nem nyögtem ki a nevét. Bár nagyon közel jártam hozzá.

Hirtelen éreztem, hogy besüpped az ágy, és ujjak hámozzák le a takarót az arcomról.

Kinyitottam a szemem, és felszisszentem, látva, milyen közel van hozzám.

Bryson szélesen mosolygott, arcán teljes pompájában virítottak a gödröcskék. A lélegzetem is elakadt. Mint mindig, amikor mosolygott. Bryson a „túl dögös, hogy kezelni lehessen” kifejezés megtestesítője volt.

Zöld szemeivel, éles állkapcsával, gödröcskéivel, egyenes orrával, tökéletes barna, göndör hajával, szálkás, mégis izmos testalkatával és magas termetével nem csoda, hogy minden nőstény farkas a párja akart lenni.

Szemei elmerültek az enyémben, mintha a lelkembe látott volna. Úgy éreztem, újra az álomban vagyok, csak ezúttal tudtam, hogy ez a valóság.

Nyelvem hegye kibújt az ajkaim közül, és végigsimítottam vele az alsó ajkamat.

Tekintete az ajkamra villant, a mosoly lecsúszott a szájáról, és komoly kifejezés váltotta fel.

A levegő hirtelen feszültséggel telt meg, tekintete elsötétült, amitől elakadt a lélegzetem.

– Em...

– Kész a reggeli, srácok! – kiáltotta anyám a földszintről, kizökkentve Brysont a kábulatból. Megrázta a fejét, szemei visszanyerték normális színüket, és a vigyor visszatért a szájára.

– Biztos farkaséhes vagy az után a kis menet után, amit itt levágtál, Em. Mit szólnál, ha lemennénk, és adnánk neked valamit enni? Tudom, hogy nem pont arra vágysz, de biztos vagyok benne, hogy egy kicsit az is segít – kacsintott, és teljes magasságába emelkedett.

Éreztem, hogy az arcom még jobban felforrósodik; a helyzet kínossága csak fokozódott Bryson ugratásával.

– Fo-o-gd be – hebegtem. Ő felkuncogott, megfordult, és az ajtó felé indult. Mielőtt teljesen kiment volna, megállt, és visszaszólt a válla felett:

– Lehet, hogy fel kéne venned egy tiszta bugyit. – Egy könnyed kuncogással kilépett a szobából, magamra hagyva a szégyentől kipirulva, annak tudatában, hogy határozottan megérezte az izgalmam illatát.