Aztán magához ölelte, szorosan tartotta, kiélvezve érintését és illatát. Ajkát a nő feje búbjára nyomta, és lehunyta a szemét, néma hálát adva, amiért Sandra nem futott el. Hogy volt elég bátorsága esélyt adni nekik.

Ez volt minden, amit valaha kért. Ha ez az övé lehet, soha többé nem kér mást az életben.

– Sandra, nézz rám, drágám – mondta gyengéden, és épp annyira távolodott el tőle, hogy a nő fejét felemelhesse. Hogy tekintetük találkozzon.

– Ha ez ennyire boldogtalanná tesz, tudnod kell, hogy nem fogom kérni tőled. Csak azt akarom, hogy boldog légy. Hogy mindketten boldogok legyünk. Lehetőleg egymással.

– Nem fogom megtudni, hogy te… hogy ez boldoggá tesz-e, hacsak meg nem próbáljuk – mondta halkan a nő. Megnedvesítette az ajkát, vonásain látszott az idegesség. – Meg akarom próbálni, Derrick. De meg kell ígérned, hogy türelmes leszel velem. Nem tudom, mit tegyek ilyenkor. Nem tudom, hogyan viselkedjek vagy reagáljak. Nincs hozzá kézikönyvem. Soha nem képzeltem, hogy ilyesmi megtörténhet.

A férfi megsimogatta az arcát, letörölve a könnyek utolsó nyomait.

– A világ minden ideje a miénk, Sandra. Semmi sietség. Semmi türelmetlenség. Ajándékozz meg a bizalmaddal. És a megadásoddal. Minden tőlem telhetőt megteszek majd, hogy soha ne bánd meg.

A nő kifejező szeme hirtelen fénnyel csillant meg. Pupillái kitágultak, és a férfi látta a vágy ébredezését a mély tavakban. Hogy a megadását kérte, beindította a nő fantáziáját. Emlékeztette mindarra, amire vágyott.

– Most mit csináljunk? – suttogta.

– Most gyere be. Hadd főzzek neked egy kávét. Semmit sem szeretnék jobban, mint egy kicsit csak üldögélni veled. Beszélgethetünk. Csak lehetünk. Beszélünk rólunk. Randevút beszélünk meg. Nem akarom elkapkodni ezt, Sandra. Túl fontos ahhoz, hogy siettessük. Eddig vártam. Pokoli sokkal tovább is várnék, ha kellene.

– Azt szeretném – duruzsolta a nő, és tekintete melegség hatotta át.

Látta rajta az elfogadást. Nemcsak azt, amit javasolt, hanem kettejük elkerülhetetlenségét is. Mint pár. Éberen figyelt, lát-e rajta bármi jelet a habozásra. A félelemre vagy a bizonytalanságra. De a nő tekintete mindaddig rendíthetetlen maradt, amíg a férfi meg nem bizonyosodott felőle, hogy valóban ezt akarja. Egy esélyt. Az esélyt a férfinak, hogy megkapja őt.

Majdnem elveszett a következmények súlya alatt. A nő a karjaiban. Az ágyában. Az övé.

– Van más is, amit meg kell beszélnem veled – mondta, eszébe jutva a Jamesszel folytatott percekkel ezelőtti beszélgetése.

A nő oldalra billentette a fejét, nyilvánvalóan észlelve a férfi hangulatváltozását.

– Mi az, Derrick? Valami baj van?

A férfi a sajátjába kulcsolta a nő kezét, majd bevezette a házba.

– Nem, semmi baj. Csak valamit tőlem kell hallanod.

A nő megfeszült, de csendben maradt, miközben a férfi bevezette a konyhába, ahol a korábbról megmaradt fél kancsó kávé állt.

Töltött két csészével, és megmelegítette őket a mikrohullámú sütőben, mielőtt visszatért volna a nőhöz, átnyújtva az egyik bögrét.

– Menjünk a nappaliba, ott kényelmesebb lesz – ösztökélte.

Miután elhelyezte a nőt a kanapén, elfoglalta a kanapéval átlós fotelt, bár legszívesebben a karjaiban tartotta volna. Magához szorítva. Hogy a nő teste melegítse az övét.

Szórakozottan kortyolgatta a kávét, azon tűnődve, a két feladat közül melyikkel birkózzon meg először. Erősítse meg a kapcsolatukat? Vagy esetleg sújtsa le a hírrel, hogy ő veszi át Clement helyét?

Összerezzent, és úgy döntött, az utóbbit elhalasztja addig, amíg meg nem beszélték a kapcsolatukat.

– Tudom, hogy sok volt ez neked egyszerre, különösen Clement halálának napján – kezdte. – Meg kell értened, hogy nem így terveztem, Sandra. Kényszerhelyzetbe hoztál, amikor megláttalak a Háznál. Igen, mindenképpen lépni akartam. Hamarosan. De a férjed halálának évfordulója nem az az időpont volt, amikor ezt el akartam kezdeni veled.

– Értem – mondta halkan a nő. – És sajnálom, Derrick. Nem emlékszem, mondtam-e vagy sem. De sajnálom. Sajnálom, ahogy történt. Hogy egyáltalán megtörtént. Tudnod kell, hogy nem az volt a legbüszkébb pillanatom, amikor megláttál a Háznál. Én... szégyelltem magam. Semmiképpen sem így akartam elmondani neked.

(2 héttel később)

Derrick ráereszkedett a nő testére, hagyta, hogy súlya lenyomja, de alkarjára támaszkodott, hogy ne nyomja össze. A nő apró volt és törékeny, olyannyira, hogy úgy tűnt, összetörhet, ha túl durván bánnak vele. De nem a teste miatt aggódott leginkább. Hanem a szíve miatt. Az érzelmei miatt. Nem akarta túlterhelni. Nem akarta, hogy féljen tőle. Azt soha. Bármit, csak azt ne. Nem tudná elviselni, ha a nő valaha is félelemmel a gyönyörű szemében nézne rá.

Fél karjára támaszkodva szabad kezével végigsimította a nő arcvonásait, emlékezetébe vésve ennek az első alkalomnak minden másodpercét. Alig bírta felfogni, hogy végre az övé. Hogy az ágyában van, meztelenül, és hogy pillanatokon belül szeretkezni fog vele.

Nem akarta, hogy a nőt elárasszák az érzelmek, de valójában ő maga volt az, akit teljesen elborítottak.

– Olyan régóta vártam erre – mondta, hangja elcsuklott az érzelmektől. – Rád.

A nő elmosolyodott, és arcát a férfi tenyerébe fordította, mélyebbre bújva az érintésbe. Aztán csókot nyomott a férfi kezére, csak egy egyszerű, édes gesztust, amitől a férfi szíve megfordult a mellkasában.

– Szeretkezz velem, Derrick – suttogta, szeme fényesen égett. Izzott a hálószoba lágy fényében, telve a válaszreakcióként ébredő vággyal.

A férfi ráhajolt az ajkára, belélegezve illatát, miközben megízlelte a száját. Nyelvével behatolt, végigsimítva a nő nyelvét, felfedezve a száját.

Olyan kemény volt, hogy az már fájt. Meg kellett szabadulnia a kettejük közötti akadálytól. A saját húsát akarta érezni a nőén. Érezni akarta a nő lágyságát és melegét.

– Adj egy percet, hogy kibújjak ezekből a ruhákból – mormolta a nő ajkára. – Ne mozdulj.

A nő ismét elmosolyodott és nyújtózkodott, karját a feje fölé emelve. A megadás gesztusa volt. Szándékos volt? Engedelmességének jele?

Levette a ruháit, sietségében majdnem elszakította őket. A nő szeme elkerekedett, amikor a férfi merevedése kiszabadult a fogságból. Derrick lenézett és összerezzent, megértve a meglepetését. Keményebb volt, mint életében bármikor. Farka felfelé meredt, olyan duzzadtan és feszesen, hogy az erek tisztán kirajzolódtak rajta. A makk szinte lila volt, és a hegyéből máris előcsorduló nedv szivárgott.

Nem mert magához érni. Nem bízott benne, hogy nem élvez el ott és azonnal.

– Gyönyörű tested van, Derrick – mondta a nő félénken, pírt virágozva az arcán.

A férfi érezte, hogy a saját arcát is forróság önti el, zavarba jött a fürkésző tekintettől. Soha korábban nem érezte magát feszélyezve a teste miatt. Formában tartotta magát. Vigyázott magára. Általában nem volt szégyenlős, de fontos volt neki, hogy a nő értékelje a fizikumát. Talán ez hiúnak mutatta, de vágyott a nő elismerésére. Azt akarta, hogy a nő épp annyira kívánja őt, amennyire ő kívánta a nőt.

– Te vagy az, aki gyönyörű – mondta őszintén. – Olyan átkozottul gyönyörű, hogy belefájdulok, Sandra.

A nő néma hívogatásként homorította a testét. A férfinak nem kellett ösztökélés. Gyorsan az ágyhoz lépett, nem gondolt a dominanciára. Parancsolgatásra vagy arra, hogy alávetett pózba rendezze a nőt. Ma éjjel csak annyit akart, hogy megkapja őt. Hogy megpecsételje a köztük kezdődő kapcsolatot. A dominancia – a nő behódolása – ráér később is.

– Tárd szét a lábad, drágám – mondta rekedten. – Látni akarom azt a csinos puncit. Meg akarlak kóstolni. Majd meghalok, hogy megkóstolhassalak. Azt akarom, hogy a számban menj el. A nyelvemen.

A nő megremegett, és libabőr futott végig a bőrén. Mellbimbói megkeményedtek és előmeredtek, hívogatva, hogy a férfi megízlelje őket.

Mindent akart. És mielőtt az éjszaka véget ér, meg is fog ízlelni minden centiméternyi ínycsiklandó bőrt. A nő egyetlen része sem marad felfedezetlenül. Tudni fogja, mi szerez neki örömet, hol vannak az élvezeti pontjai.

Haldoklott érte, hogy a nő is megkóstolja őt. Hogy a szája a farkára fonódjon, nyelve a heréit nyalogassa. De erre volt bőven idő. A világ minden ideje az övék volt. Hamarosan. Hamarosan teljes uralma lesz a nő teste felett. Övé lesz a teljes engedelmessége és behódolása. De a ma este csak a nőről szólt. Vágyai kielégítéséről, megmutatva neki, milyen jók lehetnek együtt.

Amikor a nő tétován szétnyitotta a combjait, szabad rálátást engedve nőiességére, a férfi látta a finom redőkön csillogó nedvességet. Elégedettség kerítette hatalmába. A nő kívánta őt. Erősen izgalmi állapotban volt. A férfi kétségbeesetten akart benyomulni abba az édes punciba, érezni, ahogy a forrósága felemészti, ökölként szorítja. De kényszerítette magát az önuralomra.

Ehelyett áthidalta a köztük lévő távolságot, és az ágyra kúszott a nő szétterpesztett combjai közé. Képtelen volt ellenállni, ujját végighúzta a redők között, könnyedén súrolva a csiklóját, mielőtt körözni kezdett volna apró nyílása körül.

A nő felívelt, mint akit kilőttek, reakciója heves és azonnali volt. Felszisszent, amikor a férfi folytatta óvatos felfedezését. Egyik ujját becsúsztatta, épp csak a bejáratot érintve. A nő csöpögött a vágytól. Olyan nedves volt és síkos. Most magáévá tehetné. Kétségtelenül készen állt. De azt akarta, hogy a nőnek elboruljon az elméje. Hogy teljesen magánkívül legyen, mielőtt mindkettejüket átlöki a peremen.

A végső kielégülés gondolatát ízlelgetve folytatta az érintését, a simogatását, egyre közelebb hozva az orgazmushoz. Amikor a nő remegni kezdett, és egész teste megfeszült, a férfi visszahúzódott, hagyva neki egy pillanatot, hogy lecsillapodjon.

– Derrick…

A neve sóvárgó, kétségbeesett hangon szakadt ki a nőből. A férfi felkuncogott, és megcsókolta a nő combjának belsejét, fogaival finoman súrolva a bőrt. A nő ismét megborzongott, máris újra a megkönnyebbülés felé hajszolva magát. A férfi azt tervezte, hogy nem sieti el, kiélvezve az élmény minden másodpercét.

Ujjaival gyengéden szétválasztotta a redőket, tovább tárva fel magának a nőt, majd lehajolt, mélyet szippantott, magába szívva az illatát. Mély morgás tört fel a torkából. Kétségbeesetten vágyott rá. Be akart merülni, felfalni őt a szájával, majd később a farkával.

Heréi sajogtak a birtoklási vágytól. És ekkor egy hívatlan gondolat tolakodott be, kirántva a fantáziából, hogy hosszan és keményen megdugja a nőt. Újabb nyögés, ezúttal a döbbeneté, szakadt fel a torkából.

– Mi a baj, Derrick?

Az aggódó kérdésre felemelte a fejét. Sóhajtott, undorodva magától, amiért nem foglalkozott ezzel hamarabb. Hogy még csak nem is gondolt rá. Annyira lekötötte a nő beleegyezésének megszerzése, annyira az aktusra koncentrált, hogy semmi figyelmet nem fordított a védekezésre.

– Annyira sajnálom, drágám. Istenem, tökön tudnám rúgni magam ezért. Nem hiszem el, hogy ez nem merült fel eddig. Nem gondoltam a védelmedre.

A nő homloka értetlenül ráncolódott. Nem értette, mire akar kilyukadni a férfi.