Benjamin csengetett, miután befejezte a hívást.

Kathleen belül állt, amikor az ajtó kinyílt.

Épp most végzett a zuhanyzással, és arca még mindig sápadt volt.

– Vettem pizzát. – Benjamin nem tudta, hogyan reagáljon, amikor meglátta Kathleen arckifejezését.

Kínosan érezték magukat a találkozástól, mert ugyanazt a traumát élték át.

– Köszönöm. – Kathleen hátralépett egyet, és beengedte Benjamint.

Benjamin az asztalhoz lépett, és letette a kezében lévő pizzát. – Még meleg. Egyél.

– Gemma elment az éjszakai műszakba. – Kathleen csücsörített. – Nem számítottam rá, hogy ápolónő lesz. Elképesztő.

Benjamin megdermedt egy pillanatra. – Nincs ebben semmi elképesztő. Sok ápolónő van odakint, aki jobb nála.

Kathleen megrázta a fejét. – Tényleg elképesztő, különösen az után az eset után.

– Jól vagy mostanában? – kérdezte Benjamin rekedt hangon.

– Igen. – Kathleen helyet foglalt.

Benjamin elővett egy doboz cigarettát a zsebéből.

Kathleen habozott, mielőtt megszólalt: – Benjamin, megtennéd, hogy nem dohányzol a lakásban?

– Sajnálom. – Benjamin kínosan érezte magát. Azért tette, mert túl ideges volt.

Kathleen lassan ette a pizzát. – Köszönöm, hogy megmentettél.

– Legközelebb ne menj ki olyan későn. – Benjamin szíve fájt a lányért. – Még ha vészhelyzeted is van, keress valakit, aki elkísér. Ne menj ki egyedül éjszaka.

– Rendben. – Kathleen bólintott.

– Felhívtam egy Tyson nevű férfit, de nem mondtam el neki, hogy itt vagy. Először téged akartalak megkérdezni. – Benjamin rá nézett. – Szóljak neki, hogy jöjjön ide?

Kathleen megrázta a fejét. – Nem kell. Kint már világos van. Haza tudok menni egyedül.

– Rendben. – Benjamin bólintott, miközben végigmérte Kathleent.

Sok mindent akart mondani, de visszafogta magát.

Ki vagyok én, hogy beleavatkozzak az ügyeibe most? Férjnél van, és a Tyson nevű férfi nem a férje. Ennyire fájdalmas a házassága? Ezért van az, hogy...

Kopp-kopp!

Hirtelen valaki kopogott az ajtón.

Kathleen és Benjamin egymásra néztek.

– Gemma az? – Kathleen megdöbbent.

– Ő délig nem végez – mondta Benjamin, miközben ajtót nyitni indult.

Kinyitotta az ajtót, és egy jóképű, elegáns megjelenésű férfit látott hosszú fekete kabátban. A külseje alapján barátságtalannak tűnt.

Benjamin emlékezett rá, hogy látta már ezt a jóképű férfit.

Ő Samuel Macari, a Macari Csoport vezérigazgatója és a Macari család feje. Ő Idősebb Mrs. Macari unokája és Kathleen férje is.

– Benjamin, ki az? – Kathleen az ajtóhoz sétált.

Megdermedt, amikor meglátta Samuelt.

Elég gyorsan ideért.

Kathleen tudta, hogy csak idő kérdése, mikor találja meg Samuel, amint valaki kapcsolatba lép Tysonnal.

Samuel összehúzta a szemét, és hidegen meredt Kathleenre.

Kathleen egy rózsaszín kapucnis pulóvert viselt rajzfilmfigurával az elején, és egy szürke melegítőnadrágot. A haja kontyba volt kötve, amitől aranyosnak és üdének tűnt.

Még mindig úgy néz ki, mint egy tizennyolc éves egyetemista, pedig már huszonhárom. Olyan üde és bájos.

Samuelt azonnal elöntötte a düh.

Hogy merészel egy idegen házában maradni? Nem tudja, milyen veszélyes a világ?

– Gyere velem! – Samuel hangja mély és hideg volt.

– Hogy találtad meg ezt a helyet? – Kathleen hangjában nem voltak érzelmek. – Elküldhetted volna Tysont is értem. Miért te jöttél?

Kathleen tudta, hogy ő egy senki Samuel szívében.

Nem várta el tőle, hogy törődjön vele, még a legkevésbé sem.

Samuelnek nem tetszett, ahogy Kathleen rá nézett, ahogy az sem, ahogy beszélt vele.

Sötét arckifejezéssel indult meg Kathleen felé.

Kathleen annyira megrémült, hogy hátralépett egyet, és nekikoccant a mögötte lévő asztalnak.

– Vigyázz! – aggódott Benjamin.

Samuel megragadta Kathleen csuklóját, magához húzta, és halkan így szólt: – Kathleen, ő csak egy rendőrtiszt. Nem nehéz ellenfél számomra. Biztos vagy benne, hogy itt akarsz vitatkozni velem?

Kathleen megdermedt.

Samuel megint fenyegette. Tudta, hogy a lánynak lágy szíve van.

Tudta, hogyan használja ki a gyengeségét az előnyére, és hogyan fenyegesse meg valakivel, akit felhasználhat.

– Veled megyek – mondta Kathleen, és lehajtotta a fejét.

Kathleen hálás volt, hogy Benjamin segített neki. Nem bírta volna elviselni, hogy újra bajba sodorja.

Gemmának csak Benjamin volt, és Kathleen nem akarta belekeverni a testvéreket.

Benjamin aggodalommal nézett Kathleenre. – Kathleen, ha nem akarsz visszamenni...

– Visszamegyek. – Kathleen nem nézett Benjaminra, mivel a fiú kiskora óta érzékeny volt, és gyorsan észrevette a környezetében lévők érzelmi változásait.

– Köszönöm, hogy megmentette őt, Mr. Young. Jutalom illeti majd.

– Nem kell. Nem a jutalomért mentettem meg – utasította el Benjamin.

– Hmph. Mr. Young, ön árva, és a vér szerinti családja nem látja szívesen. Ha egy nap gazdag lesz, másképp fognak bánni önnel. Szóval tartsa csak meg. – Samuel igazán arrogánsan hangzott.

– Samuel, elég legyen. – Kathleen dühös volt.

Kinek képzeli magát? Hogy alázhatja meg így Benjamint?

Samuel rámeredt a nőre, aki jó pár centivel alacsonyabb volt nála. Ez az első alkalom, hogy hisztizik velem egy idegen miatt.

Minél inkább így viselkedett a lány, Samuel annál dühösebb lett.

Milyen kapcsolatban áll ezzel a férfival? Miért védi őt?

Kathleen úgy gondolta, Samuel kegyetlen. Ráadásul ott hagyta az utcán, és majdnem valami rossz történt vele.

Kathleen összeszorította ajkait, és egyenesen kiment anélkül, hogy visszanézett volna.

Samuel arckifejezése elkomorult. Miért viselkedik így?

Utána ment, és odaértek a járműhöz.

– Kathleen, hogy merészeled ezt a stílust megengedni magadnak velem szemben valami jöttment alak miatt? – Gonosz pillantás jelent meg Samuel jóképű arcán.

– Nem egy férfi miatt viselkedem így veled. Samuel, tudod mi történt volna velem, ha nincs Benjamin? – Kathleen szemei vörösbe borultak.

A könnyei szánalomra méltóvá és kevésbé fenyegetővé tették.

– Majdnem megerőszakoltak! Tudod, mit jelent ez? – Kathleen reszketett. – Ha ember lennél, nem hagytál volna engem, egy nőt, egyedül az utcán csak azért, hogy találkozhass a szeretőddel. Tudod, mit éltem át, miközben ti flörtöltetek és turbékoltatok a szeretőddel?

Samuel bepánikolt. – Nem akartam.

– Nem akartad? – Kathleen könnyei csorogni kezdtek az arcán. – Figyelmeztettelek, mégsem törődtél a biztonságommal. Még ha meghalok is, a szemed sem rebben.

– Én... – Samuel tudta, hogy hibázott.

Nem számított rá, hogy a lány öt perc alatt veszélybe kerül.

Szilipogva folytatta: – Samuel, te sosem törődtél velem. Sosem próbáltál megismerni.

Samuel csendben maradt.

– Samuel, nem szeretem a rákot. Tudod, miért kezdtem el szeretni? Mert te pucoltad meg nekem.

Samuel kinyújtotta a kezét, meg akarta ölelni.

Megszakadta a szíve, hogy sírni látja Kathleent.

Kathleen ellökte a kezét. – Ne érj hozzám! Ezekkel a kezekkel értél Nicolette-hez, úgyhogy ne érj hozzám!

Samuel megdöbbent, és tekintete elsötétült.

– Samuel, nem arról van szó, hogy nem akarok elválni tőled. A Nagymama nincs jól, és félek, hogy nem bírná elviselni a hírt. – Kathleen letörölte a könnyeit. – Elválhatunk, és eltitkolhatjuk a hírt a Nagymama elől, amíg el nem jön a megfelelő idő. Menjünk el holnap a városházára, és írjuk alá a papírokat.