– Nem szükséges. Idősebb Mrs. Macari egészsége gyenge, így jobb, ha nem szólunk neki, nehogy aggódjon miattam – mondta Kathleen.

– Egyedül voltál az évek során? – Gemma lehajtotta a fejét, miközben leült Kathleen mellé.

– Úgy hiszem – felelte Kathleen.

– Úgy hiszed? Ez mit jelent? – Gemma zavarodott volt.

Kathleen bánatosan elmosolyodott.

Amióta hozzáment Samuelhez, többnyire egyedül volt, még ha úgy is tűnt, hogy együtt élnek.

– Kathleen, te elég szerencsés vagy. Neked legalább ott van Idősebb Mrs. Macari. – Gemma hangja lehangolt volt. – A bátyám és én mások vagyunk. Egyikünk sem volt nagykorú. Senki sem akarta örökbe fogadni mindkettőnket együtt, így erőszakkal választottak el minket, amikor különböző családokhoz kerültünk.

– Szóval ez történt. – Kathleen vékony vonallá préselte ajkait.

– Istenem, miért is mesélem ezt neked? – Gemma arckifejezése visszatért a korábbi állapotába. – Később éjszakai műszakba kell mennem a kórházba. Vigyázz magadra.

– Rendben van. Pihenek egy kicsit, aztán elmegyek. – Kathleen tudta, hogy nem kellett volna találkoznia Gemmával, mert mindkettőjüknek különböző fokú poszttraumás stressz szindrómája volt.

Szüleik halála nagy sebet ejtett fiatal és törékeny szívükön.

Mivel voltak sebek, amelyek sosem gyógyulnak be, az ilyen emberek hallgatólagos megállapodást kötöttek, hogy nem találkoznak egymással.

Ha nem találkoznak, sosem kényszerülnek arra, hogy felidézzék azokat a fájdalmas emlékeket.

– Kathleen! – Gemma hangja kissé ingerült volt, amitől Kathleen egy pillanatra megállt.

Felismerve, hogy talán egy kicsit túl hangosan mondta, Gemma meglágyította a hangját. – Semmi gond. Ez a hely a te otthonod is. Vannak tiszta ruháim a szobámban, felveheted őket zuhanyzás után. Van még egy kis zabkása a konyhában, amit tegnap este készítettem. Egyél egy keveset, miután megmelegítetted.

Gemma beszéd közben átöltözött, és készen állt az indulásra, miután felvette a kabátját.

– Gemma, most kórházban dolgozol? – kérdezte Kathleen.

– Nővérként dolgozom most. – Gemma nem nézett hátra. – Kathleen, én már túlléptem rajta, szóval minden rendben. Nem baj, ha vannak gondjaid, amikről nem tudsz beszélni nekem. Csak maradj itt, és ne aggódj semmi más miatt.

Ezt mondva távozott.

Kathleen mélyet sóhajtott.

Tudta, hogy Gemmát és őt is a legsúlyosabb csapások érték az incidens során, mert mindketten első kézből voltak tanúi szüleik borzalmas halálának.

Kathleen szemei könnybe lábadtak, és a sírás szélén állt, de sikerült visszatartania a könnyeit, amikor lehajtotta a fejét, hogy ellenőrizze a vért magán.

Bement Gemma szobájába, vett egy váltás ruhát, majd bement a zuhanyzóba.

Zuhanyzás után a tükörben ellenőrizte a hasát, mielőtt kinyújtotta volna fehér kezét, hogy lágyan megsimogassa. – Ne félj, kicsim. Megvédelek!

Csalódottságára a könnyei mégis hullani kezdtek, amikor eszébe jutott a tény, hogy Samuel sodorta ilyen veszélybe.

Samuelt sosem fogja érdekelni, hogy vagyok. Biztosan épp Nicolette karjaiban turbékol a kórházban.

Az úton Samuel a Maybachjának dőlt, miközben egy cigarettát szívott.

Láncdohányosként viselkedett, így cigarettacsikkek hevertek szanaszét a földön körülötte.

Már majdnem pirkadt, de még mindig nem derítette ki Kathleen tartózkodási helyét.

Ujjai szorosan markolták a lány telefonját, miközben szíve szüntelenül remegett.

Meg fog halni? Teljesen eltűnik az életemből? Nem! Nem engedhetem, hogy ez megtörténjen!

– Mr. Macari! – Tyson futott oda hozzá. – Megtaláltuk a részeg férfit, aki elrabolta Mrs. Macarit.

– Hozzátok ide – parancsolta Samuel távolságtartó hangon.

Amikor két testőr elé vonszolta a részeg férfit, az már csupa kék-zöld folt volt az egész testén és az arcán.

– Mit tettél azzal a nővel? – Samuel felemelte tekintetét, szemében távoli pillantással.

A részeg férfit felrázták, és tudatában volt annak, hogy Samuel nem olyan valaki, akivel ujjat húzhat, ezért azt mondta: – Nem csináltam semmit.

– Vágjátok le a kezét. – Samuelnek a szeme sem rebbent.

Az egyik testőr azonnal előrántott egy tőrt.

Észlelve, hogy Samuel komolyan beszél, a részeg férfi térdre esett Samuel előtt, miközben kegyelemért könyörgött: – Kérem, ne vágják le a kezeimet! Mindent elmondok!

– Beszélj. – Samuel félelmetesnek tűnt.

– Rossz kedvem volt, mert épp most váltam el. A vágy eluralkodott rajtam, amikor megláttam egy gyönyörű nőt az út szélén állni, de nem csináltam vele semmit. Egy férfi megmentette és elvitte, amint bevonszoltam egy sikátorba.

– Melyik kezeddel értél hozzá? – faggatta Samuel.

A részeg férfi nem mert válaszolni a kérdésére.

– Vágjátok le mindkét kezét, ha nincs vér a pucájában válaszolni. – Samuel finom állkapcsa megfeszült, miközben megőrizte hűvös, kifinomult megjelenését.

– Nem, kérem, ne! Ez a kezem volt! – A részeg férfi felemelte a bal kezét.

Még mindig dohányozva Samuel így szólt: – Hogy mersz hazudni? Mindkét kezeddel hozzáértél. Vágjátok le mindkettőt.

A részeg férfi majdnem elájult a sokktól.

Miért kérdezed, ha már döntöttél?

– Ááá! – Épp amikor a részeg férfi elbambult, a testőr egy tiszta vágással levágta az egyik kezét a tőrével, amitől a férfi üvölteni kezdett kínjában.

A másik testőr befogta a száját, mielőtt a másik kezét is levágták volna.

– Dobjátok ki ezt a férget egy elhagyatott helyen – parancsolta Samuel szigorú hangon.

– Igen, Uram!

A két testőr távozott, magukkal vonszolva a részeg férfit, míg a többi testőr hátramaradt, hogy feltakarítsa a helyszínt.

– Ellenőrizzétek a hátsó sikátor biztonsági felvételeit, és derítsétek ki, ki mentette meg Kathleent – utasította őket Samuel szenvtelenül.

Épp amikor Tyson telefonálni készült, váratlan hívást kapott.

– Halló? – vette fel Tyson. – Ki az?

– Ön Kathleen családja? – kérdezte Benjamin távolságtartóan.

– Kathleen önnél van? – Tyson összeráncolta a homlokát.

Samuel összehúzta a szemét, és kikapta a telefont Tyson kezéből. – Hol van Kathleen?

Benjamin megriadt. – Milyen kapcsolatban áll Kathleennel?

Samuel szigorúan válaszolt: – A bátyja vagyok.

– Minden családtagja halott. Nincsenek élő rokonai. – Benjamin nem hitt neki. – Ki maga valójában?

– Hogy sikerült megtalálnia Tysont? – Samuel elégedetlen volt.

Miért Tysont hívná, amikor én vagyok az, aki a legközelebb áll hozzá?

– Tyson telefonszámát a vészhelyzeti kapcsolattartók listájáról szereztem, amit Kathleen az elmúlt években töltött ki. – Benjamin rezzenéstelen maradt. – Vissza tudná adni a telefont Mr. Hackney-nek?

Nem engem, hanem Tysont jelölte meg vészhelyzeti kapcsolattartóként?

Samuel egyáltalán nem érezte jól magát emiatt.

Miközben visszaadta a telefont Tysonnak, érzelemmentesen mondta: – Kérdezd meg tőle Kathleen tartózkodási helyét.

– Értettem. – Tyson átvette a telefont, és megkérdezte Benjamintól, hol van Kathleen.

– Biztonságban van, de ezt meg kell erősítenem vele, mielőtt elárulnám a tartózkodási helyét. Újra fogom keresni. – Benjamin ezzel letette.

Tyson nem tudta, mit mondjon, miközben borús tekintettel nézett Samuelre. – Mr. Macari, azt mondta, egyeztetnie kell Mrs. Macarival, mielőtt elárulná a tartózkodási helyét.

– Indíts nyomozást a hívó fél után. – Samuel hangja közönyösnek tűnt. – Információt akarok róla, még mielőtt felkel a nap.

– Igen, Uram. – Tyson azonnal küldött valakit a nyomozásra.

Eközben Samuel a cigarettáját szívta, legbelül még mindig zaklatottan.

Bár megtalálta Kathleent, fogalma sem volt, milyen állapotban van.

Miért nem lépett kapcsolatba velem, ha jól van? Nem hozzám kellett volna jönnie legelőször egy ilyen súlyos incidens után?