**Nico**

A konyhában fokhagyma és olívaolaj illata terjengett – a kényelem illata, azé a fajtáé, amely azt ígéri, hogy az ételre érdemes várni, még akkor is, ha a szakács csak improvizál.

Nico a pultnak dőlt, és úgy kavargatta fakanállal a szószt, mintha ősi joga lenne hozzá. Az igazság az volt, hogy kényszerből tanult meg főzni. Dom odaégette a vizet is, Gino üzemanyagként kezelte az ételt, Enzo