**Lola**

A reggel hétköznapi volt, mindazokkal a dolgokkal, amik értékessé tették.

A napfény meleg selyemként csúszott végig a hotelszoba padlóján, megakadva a porszemeken és Enzo eszpresszógépének króm szélén. Az üvegen túli város már hangos volt – szirénák valahol a távolban, egy szökőkút lenn a Stripen, ami épp életre szisszent –, de idebent csak kávé volt, csend, és a tornacipőjének nyikorgása