ZIA

– Szeretlek – mondta Aiden, a férjem.

Az előtte álló nő kuncogni kezdett, amikor meghallotta a vallomását. A látványtól összetört a szívem.

– Én is szeretlek, Aiden – felelte Emily ravaszkásan, és egy oldalpillantást vetett rám.

Minden tekintet felém fordult. Ma volt a férjem születésnapja. Nekem, mint a Lúnájának és három éve a feleségének kellett volna az oldalán állnom, mégis Emily Crusher volt ott a terem közepén, és fogadta a szerelmi vallomását a tömeg előtt.

– Lúna – suttogta Tara, és együttérzően megszorította a vállamat. – Kérlek, szedd össze magad. Az Alfák szerelme mindig ilyen törékeny. Nincs ebben semmi új a mi világunkban.

Kívülről érzelemmentesnek tűntem. De belül vérzett a szívem. Számomra a világ lassan véget ért, és a férjemnek fogalma sem volt róla.

Aiden körbehordozta Emilyt a termen, üdvözölve a szomszédos falkák Alfáit. Nevetség tárgya voltam közöttük, ahogy szánalakozó pillantásokat vetettek rám.

– Aiden, Zia dühösnek tűnik rám. Talán most el kéne hagynom a partit – hajolt közelebb Emily a férjemhez, és a fülébe suttogott.

Aiden azonnal megfordult, és gyilkos pillantást vetett rám. Hasogató fejfájás kezdődött a fejemben. Az Alfa auráját használta, hogy fájdalmat okozzon.

„Meg ne próbálj ráijeszteni! Ő csak egy ártatlan lány! Miért kell őt így bántanod?” – gúnyolódott mérgező hangja a fejemben.

A mellkasomhoz kaptam, és kirohantam a teremből. Az emberek nevetése kísért. Nem tudtam, hogy rajtam nevetnek-e vagy egymás között, de fájt.

Könnyek csorogtak le az arcomon, ahogy kiléptem az esőbe. A hideg víz nem tudta kioltani az ereimben égő haragot.

Három évvel ezelőtt apám, az Éjjeli Üvöltők falkájának Alfája javasolta, hogy menjek hozzá Aiden Caine-hez. Be kellett teljesítenem egy jóslatot azzal, hogy a Caine családból választok társat, különben egy orákulum jóslata szerint a falkám és a legtöbb vérfarkas falka elpusztult volna egy veszélyes háborúban.

Gyűlöltem a gondolatot, hogy kényszerházasságba kényszerítsenek. Azonban amikor először találkoztam Aidennel, azonnal megtaláltuk a közös hangot.

Aiden megértő volt, kedves és ambiciózus. Azt mondta, egész életemben gondoskodni fog rólam. Együtt biztosítjuk majd, hogy a megígért pusztulás – ha a jóslat nem teljesülne be – soha ne jöjjön el.

Röviddel ezután társakká váltunk, és egy meghitt szertartás keretében összeházasodtunk. Három hónappal az esküvőm után apám elhunyt, így én lettem az Éjjeli Üvöltők falkájának Alfája.

Hogy jobban gondoskodhassak a népemről, egyesítettem a falkáinkat, és átengedtem Aidennek az Alfa címet.

Én, mint a Lúna, segítettem neki minden feladatában. Rövid idő alatt az Északi régió legerősebb falkájává váltunk.

Ám egy hónappal ezelőtt háború tört ki a falkánk és a Félhold falka között. Aidennek vezetnie kellett a háborút, míg én hátramaradtam, hogy a falka ügyeit intézzem.

Amikor visszatért, magával hozta Emily Crushert. A lány Alfa Nathan rabszolgája volt, és elmondása szerint évekig bántalmazták a falkájában.

Ez nem rázott meg annyira, mint a szavak, amelyeket Aiden mondott. Így szólt: „Ő a sors szerinti társam. Nem utasíthatom el, de ígérem, téged sem foglak elutasítani, Zia. Te vagy a Lúnám, és együtt hatalmas felelősség nyomja a vállunkat. Soha nem kockáztatnék semmit a társi kötelékem miatt.”

Ez hazugságnak bizonyult.

Először Emily elnyerte Aiden szánalmát. Helyet adott neki az otthonunkban, és figyelmen kívül hagyta a tiltakozásomat. Aztán lassan a szívébe is beférkőzött.

Így történt, hogy a férjem, aki minden éjjel azt állította, hogy szeret, most gyűlölt engem, és egy másik nőt szeretett – a sors szerinti társát.

– Lúna, hogyan mehetsz el? Ő van a te helyeden! Harcolnod kell a jogaidért, különben örökre elveszíted az Alfát – követett ki Tara.

Letöröltem a könnyeimet és kiegyenesedtem. Beszélnem kellett Aidennel. Nem folytathatja ezt így tovább.

Visszasétáltam a terembe. Csuromvizes voltam, és mindenki figyelmét magamra vontam, de nem zavart.

– Alfa Nathan közel állt az Éjjeli Lopakodók falkájának vezéréhez, Alfa Rhyshez, Alfa Aiden. Lehetséges, hogy hamarosan eljön a falkádért, hogy bosszút álljon – állt egy másik Alfa Aiden és Emily mellett, a közelgő háborús fenyegetésekről beszélgetve.

– Ne aggódjatok, Alfák. Pár nap múlva találkozom az Alfa Királlyal, a nagybátyámmal, Maximusszal. Egyetlen Alfa sem érhet fel az erejével, és nem szegülhet ellen a parancsainak – beszélt Aiden büszkén a nagybátyjáról, aki alig volt pár évvel idősebb nála, de hatalmasabb bármely más vérfarkasnál a világon.

Azt pletykálták, hogy tisztavérű Lycan, de senki sem mert erről nyíltan beszélni, mert az emberek féltek tőle. Egyetlen pillantása képes volt földbe gyökereztetni az ember lábát, és elállt tőle a lélegzet.

Hallottam pletykákat az intelligenciájáról és férfias vonzerejéről is, de sosem találkoztam vele, és nem láttam korábban. Valamiért sosem látogatta meg a falkánkat, és minket sem hívott meg a sajátjába.

Amikor közel értem, Emily felszisszent, mielőtt gúnyos kuncogásban tört ki. – Istenem, Zia. Beleestél a medencébe?

– Aiden – figyelmen kívül hagytam őt, és a férjemre összpontosítottam.

Azt hittem, tanúsít felém némi figyelmességet, miután ilyen tönkrement állapotban lát. De a szemében csak nemtetszést láttam.

Egy láthatatlan kéz szorult a torkomra. Megacéloztam az idegeimet, és megszólaltam.

– Nem helyénvaló, hogy a szeretőd itt legyen, amikor falkaügyekről tárgyaltok. Ez tiszteletlenség a többi Alfával szemben. És velem szemben is.

Aiden felhorkant. – És az nem tiszteletlenség, hogy a Lúnám félmeztelenül sétálgat egy férfiakkal teli teremben?

Megdermedtem a megjegyzésétől. A tekintetem a ruhámra siklott. Valóban rossz állapotban voltam. Úgy néztem ki, mint egy nő, aki elveszítette az eszét, teljesen ziláltan és megtépázva.

– Ne alázz meg, Zia. Menj, maradj a szobádban, amíg visszanyered a józan eszed – sziszegte Aiden az orra alatt.

Képtelen voltam tovább elviselni, így otthagytam őket. Beléptem a közös hálószobánkba, és elhatároztam, hogy átöltözöm, és ott várom meg a férjemet.

Ma este ki kellett csípnem magam neki, és vissza kellett csábítanom magamhoz. Nem kockáztathattuk a vérfarkas faj pusztulását Aiden szánalmas társi köteléke miatt.

Ezzel a gondolattal a fejemben megmosakodtam, és szexi vörös fehérneműbe öltöztem. Ez volt Aiden kedvenc színe.

Az idegeim pattanásig feszültek, ahogy vártam rá, de még az éjszaka közepén sem bukkant fel. Az eső kopogása összhangban volt szívverésem fülsiketítő ritmusával.

Fel akartam venni a ruháimat, hogy újra Aiden után menjek. Helyre kellett hoznom a dolgokat.

De mielőtt cselekedhettem volna, éles fájdalom hasított a gyomromba, és szétterjedt a végtagjaimban. Pillanatokon belül már sikítottam.

Mi történik?

Könnyek csorogtak le az arcomon, ahogy térdre rogytam, és kínomban vonaglottam. A szívem úgy érezte, bármelyik pillanatban kirobbanhat a mellkasomból.

Hirtelen a férjem hangja visszhangzott a fejemben.

„Szeretlek. Istenem, Emi, olyan gyönyörű vagy! Ma éjjel nem tudom visszafogni magam.”

„Mi lesz a Lúnáddal?” – követte Emily buja hangja.

„Neki ebbe nincs beleszólása. Ha veled akarok aludni ma éjjel, akkor megteszem. Majd megtanul együtt élni vele” – nyögte Aiden.

A fájdalomtól elvakulva a fürdőszobába másztam, és megnyitottam a zuhanyt. A víz a fejemre zúdult, miközben a tenyerembe temetve arcomat zokogtam.

Aiden éppen Emilyvel szexelt ugyanazon tető alatt, ahol én voltam, és még csak nem is érdekelte, hogy ezzel végtelen fájdalmat okoz nekem.

Mert ez volt a Holdistennő szabálya. Valahányszor egy társ – legyen az választott vagy sors szerinti – megcsalta a másikat, a partnere érezte a fájdalmat. Kegyetlen módja volt ez annak, hogy tudassa velem: nem vagyok elég a társamnak, a férjemnek, akit három éve szerettem.

Nem tudom, meddig sírtam a víz alatt. Valamikor az éjszaka folyamán a fájdalom eltűnt, de mélyen gyökerező búskomorság telepedett a csontjaimba. Fájt a szívem.

Amikor az omegák reggel megtaláltak a folyó zuhany alatt, a szemük azt üvöltötte, mennyire szánalmassá váltam a számukra. Úgy tűnt, mindenki szerette a szelíd Emilyt, miközben gyűlölték a keményfejű Lúnájukat.

– Lúna, légy erős. Ez az időszak elmúlik. Alfa Aiden pillanatnyilag elvakult Emily iránt a társi kötelékük miatt. Hamarosan visszatalál hozzád – sietett az oldalamhoz Tara, ahogy élettelenül ültem az ágyamon.

Minden reményem, hogy megmentsem ezt a házasságot, elhagyott az elmúlt éjszaka. Még ha Aiden vissza is térne hozzám, hogyan felejthetném el valaha is, amit tett?

– Beszélnem kell vele – motyogtam transzban.

– Nem teheted, Lúna – suttogta Tara az orra alatt.

– Miért?

– Az Alfa elment Emilyvel.

A szám íze keserűvé vált. – Mikor jön vissza?

– Az Alfa a Tanácsülésre ment, Lúna. Találkozni akart az Alfa Királlyal. Lehet, hogy csak egy hét múlva tér vissza – árulta el vonakodva.

A szívem a mélybe zuhant. A Tanácsülés az Északi régió 5 szövetséges Alfájának találkozója volt, amelyet maga az Alfa Király vezetett. Akkor tartották, ha háborús fenyegetés állt fenn. Egy Lúnának a férjével együtt kellett volna részt vennie rajta, és üdvözölnie az Alfa Királyt.

Ez azt jelentette, hogy Aiden most már Emilyt tekinti a Lúnájának, és megpróbálja elérni, hogy a többi Alfa is elismerje őt?