ZIA

A fájdalom még három napig folyamatosan erősödött. Órákig tartó szenvedés után sikítva vesztettem el az eszméletemet.

Aiden a nap minden második órájában Emilyvel szexelt. Mintha engem büntetett volna, amiért a jelét viseltem.

Most a tükör előtt álltam, és a tükörképemet bámultam. Egykori önmagam szellemének tűntem. A szemeim beestek, az arcom pedig megnyúlt.

Mintha csak végszóra történt volna, a fájdalom újra szétáradt a gyomromban.

Könnyek hullottak a szememből. Összegörnyedtem, és mindent kihánytam, amit ettem.

A fájdalom nem volt minden. Valahányszor megtették, látomásaim voltak az együttlétükről, és hallottam Aiden szerelmes szavait Emilyhez.

Az tört meg a legjobban, hogy ezek ugyanazok a szavak voltak, amelyeket Aiden minden éjjel suttogott nekem, amikor szeretkeztünk.

A mi szerelmi történetünket, a mi intim pillanatainkat ismételte meg egy másik nővel.

Még egy órán át kuporogtam a fürdőszoba padlóján, várva, hogy elmúljon a fájdalom. Amikor végre alábbhagyott, remegő lábakkal felálltam, és kivonultam.

Döntöttem.

Nem ülhetek itt csendben, várva, hogy Aiden tovább kínozzon.

– Tara – lélegeztem fel megkönnyebbülten, amikor megláttam az ágyamon ülni.

A feje lehajtva volt. – Luna.

– Mi a... mi a baj? – Nem tudtam nem észrevenni a nyomott hangulatát.

– Nem tetszik, ami veled történik – suttogta, és felemelte a fejét.

Meglepődve láttam, hogy könnyes a szeme. Ő volt Aiden Gammájának a párja, és az egyetlen ember a falkában, aki törődött velem. Ezért fájt látni őt sírni.

– Azt mondtad, hogy a társi kötelék miatt pillanatnyilag megszállottja a lánynak, ugye? Rendbe fogok jönni. – Próbáltam felvidítani, de az én szemem is könnyel telt meg, akárcsak az övé.

Mostanra mindketten tudtuk, hogy ez nem pillanatnyi fellángolás. Még ha az is lenne, Aiden és én már soha nem tudnánk helyrehozni a kapcsolatunkat.

– Emily... családja idejött – árulta el, kezét az ölében ökölbe szorítva.

– Micsoda?

– Az Alfa megkereste Emilynek a családját – ismételte meg Tara.

– Ó. – Nem tudtam, mit érezzek ezzel kapcsolatban. – Ez nem jó dolog? Talán megakadályozzák, hogy Aiden után koslasson, és megértetik vele, hogy a férfi foglalt.

– Az Alfa befogadta őket a Falkába – sóhajtott. – A régi Alfa-rezidencián laknak.

– Micsoda? – ráncoltam a homlokom.

Az apám háza volt.

– Az Alfa nekik adta a házat. Mostantól Emily apja tanácsadóként fog szolgálni mellette.

A hír felért egy arculcsapással. A szám remegett. Nem tudtam levenni a szemem Taráról, miközben azon tűnődtem, vajon még mindig egy rémálomban vagyok-e.

– A szeretője családjának adta... a házamat? – Égett a szemem.

– Én is csak most tudtam meg, és...

Nem vártam meg, mit akar mondani. Szó sem lehetett róla, hogy az én házamban lakjanak.

Három nap után először léptem ki a szobámból és a falkaházból. Jacket, apám egykori Bétáját, aki most Aiden Bétája volt, meglepte a látványom.

– Vigyél a régi Alfa-rezidenciához – parancsoltam, miközben elfoglaltam a helyemet a hátsó ülésen.

– Sajnálom, Luna, de az Alfa megparancsolta, hogy tartsam önt a falkaházban. – Kinyitotta az ajtót, és kissé behajolt.

– Jack! – sziszegtem. – Te az én Bétám vagy. Én vagyok az Alfád, nem ő.

Aiden új mélypontra süllyedt. Minden egyes pillanattal csökkent az iránta érzett szeretetem. Ezzel együtt a tisztelet is eltűnt, és csak egyre növekvő szívfájdalmat hagyott maga után.

Jack ott állt, és egy ideig töprengett. Megdöbbentett viselkedésének hirtelen változása.

De megkönnyebbülésemre bólintott, és beült a vezetőülésbe.

– Nem vitt magával a Tanácsülésre? – kérdeztem, ahogy kihajtott a kocsifelhajtóról.

– Az Alfa... valójában lefokozott – suttogta Jack.

– Lefokozott?

– Igen, Luna. Már nem én vagyok a Béta. Most már Gamma vagyok – tette hozzá halkan.

Észrevettem, hogy az ujjpercei elfehérednek, és elfordítottam a fejem. Az agyamon gondolatok cikáztak át.

– Ki most a Béta? – tűnődtem.

– James Crusher. – Jack a visszapillantó tükörből rám pillantott.

A döbbenettől elállt a szavam. A nevek nem lehettek véletlenek.

– Ő...

– Emily bátyja? Igen, Luna. – Jack bólintott.

A sokktól meg sem tudtam szólalni. A farkasom, Jessie felmorgott a fejemben, és kérte, engedjem, hogy mindenkit széttépjen. De visszaszorítottam.

Nem engedhettem meg magamnak, hogy elrontsam a dolgokat. Vissza kellett szereznem az irányítást a falkám felett, és kiutat találni a prófécia alól, mielőtt bármi meggondolatlanságot tennék.

– Megérkeztünk, Luna – jelentette be Jack.

Ólmos léptekkel szálltam ki az autóból, és a főbejárathoz sétáltam. Apám kedves arca villant fel a szemem előtt, ahogy azt mondja, legyek óvatos, és ne sérüljek meg.

Ha ma itt lenne, megölné Aident, amiért így bántott engem.

Megráztam a fejem, és becsengettem. Kínos volt a saját házam előtt várakozni.

Az ajtót egy lány nyitotta ki, aki a húszas éveiben járhatott. Feltűnő, rövid rózsaszín ruhát viselt a nap közepén, és hátradobta a haját, amikor felnéztem.

– Mit akarsz? – csattant fel.

Pislogtam, meglepődve ellenséges hangnemén. Talán nem tudta.

– Én vagyok...

– A szuka, aki a nővérem útjában áll? – vigyorgott, és félbeszakított.

A szemem felvillant. – Vigyázz a szádra.

Ahelyett, hogy megijedt volna, felnevetett. – Vagy mi lesz? Megüt?

Ökölbe szorítottam a kezem.

– De... ha megüt, nem rúgják ki a Falkából? Végül is én az Alfa sorsszerű párjának a húga vagyok. – Fenyegetően felém lépett, és megbökte a vállamat. – Szóval azt javaslom, tűnj el, te ribanc! Kússz vissza a lyukadba, és soha többé ne mutatkozz itt.

Nem bírtam ki, hogy ne nevessek fel hitetlenkedve. – Azt hittem, Emily családja ártatlan lesz.

– Persze, hogy ártatlanok vagyunk. Te vagy a harmadik személy a lányunk és az Alfa kapcsolatában! – Egy idősebb nő jelent meg a lány mögött, és rám vicsorgott.

– Én vagyok ennek a Falkának a Lunája! Hogy merészelitek jártatni a szátokat, miközben az én házamban álltok? – sziszegtem.

A sértésekből elég volt a türelmemnek. Semmi mást nem akartam, mint széttépni őket egyenként, és megmutatni nekik, kivel húztak ujjat.

– A te házad? – A lány kárörvendően felnevetett. – Ó, ne viccelj, te ribanc! Az Alfa tulajdona ez a ház és ez a falka. Te csak egy senki vagy, aki rátapad.

– Igen, úgyhogy menj vissza oda, ahonnan jöttél, és hagyj békén minket! – kiabálta a másik nő, és az arcomba csapta az ajtót.

Csengett a fülem. Ott álltam, és a csukott ajtót bámultam. A szemem színe folyamatosan váltakozott zöldről aranyra, majd vissza zöldre.

Fújtatva megfordultam, és visszamentem az autóhoz. Nem ülhettem tovább csendben. Aiden átvette a teljes irányítást a Falka felett, és nélkülem hozott döntéseket. Vissza kellett szereznem az irányítást, és tudatni Aidennel, hogy ezt nem csinálhatja így.

Jack lehajtott fejjel, vöröslő fülekkel állt a kocsi mellett.

A szégyenérzet egyre nőtt, lehetetlenné téve, hogy a szemébe nézzek.

– Hibát követtél el, Luna – motyogta Jack. – Soha nem lett volna szabad bíznod a férjedben, és odaadni neki mindent, ami a tiéd volt. Most senkik vagyunk ebben a falkában, mert bíztál benne.

– Bízz bennem még egy utolsó alkalommal, Jack. Tudom, mit kell tennem, hogy kijussunk ebből a helyzetből – suttogtam, és bólintottam magamnak.

Jack sóhajtott, és kinyitotta nekem az ajtót. Becsusszantam, és azonnal elővettem a telefonomat, hogy még egyszer utoljára felhívjam Aident.

Ahogy várható volt, nem vette fel, mint ahogy a többszöri hívásomra sem reagált korábban. Letettem, és Jackre pillantottam.

– Jack, ideje, hogy részt vegyünk a Tanácsülésen, mint az Ezüst Pajzs Falka Lunája és Bétája.