A férfi hideg tekintete egy pillanatra Veronicán állapodott meg, mielőtt Xavierre siklott volna. – Mi az? Új barátnőt szereztél?

Xavier ördögi vigyorral fonta karját Veronica dereka köré. – Hadd mutassam be: ő Roni, az új barátnőm. – Aztán Veronicára nézett. – Ő pedig Bloomstead híres, fiatal, tehetséges agglegénye, az üzleti világ ördöge, Matthew Kings.

Bár Xavier ódákat zengett Matthew-ról, Veronica valahogy érezte a szavai mögött rejlő őszintétlenséget, és megérezte a Matthew iránti ellenszenvét is. Mellesleg ő sem kedvelte Matthew-t, így belement a játékba, a férfi felé fordult, és biccentett. Úgy tett, mintha nem ismerné, miközben üdvözölte. – Szóval ön Matthew Kings. A híre megelőzi önt. Most, hogy találkoztunk, valóban rászolgál a hírnevére.

Matthew hibátlan, jóképű arca láthatóan elkomorult a szavaira.

Még a mögötte álló asszisztense, Thomas sem tudta megállni, hogy a szája sarka ne ránduljon meg vadul. *Te jó ég… Úgy tűnik, Miss Murphy kihívást intéz Matthew fiatalúrhoz.*

– Egy ilyen csúnya nő képes felkelteni a figyelmedet? – kérdezte Matthew halk hangon.

– Haha, a szépség a szemlélő szemében lakozik.

– Úgy tűnik, Xavier fiatalúr látása nem éppen tökéletes. Miért nem mutatok be neked egy jó nevű szemészt?

– Miután annyira hozzászoktam ezekhez a vastag vakolatot viselő nőkhöz, úgy érzem, egy olyan hölgy, mint Roni, kellemesebb a szemnek.

– Kellemesebb a szemnek? Vagy jobb a csábításban?

Matthew jóképű vonásai a lehető leghidegebbek voltak, erőteljes aurája nyomást gyakorolt Veronicára. Ennek ellenére Veronica egyszerűen elrejtette dühét. Nem vágott vissza.

– Hahaha… – Matthew szavait hallva Xavier hátraszegte a fejét, és felkacagott. Hirtelen azonban a mellkasához kapott. Hányinger tört rá, és előrehajolt, hogy megpróbáljon hányni. Néhány pillanatnyi öklendezés után semmit sem tudott kihányni. Ezután átkarolta Veronica vállát. – Roni, segíts kijutni innen. Borzalmasan érzem magam.

Veronica bólintott. – Menjünk. – Természetes mozdulattal igazította meg Xavier karját a vállán, majd elkezdte kitámogatni a férfit a mosdóból. Matthew és Thomas még akkor sem léptek el az ajtóból, amikor látták közeledni.

Veronica hideg pillantást vetett rájuk. – Mr. Kings, kérem, álljon félre. *Amelyik kutya ugat, az nem harap!*

Matthew éles tekintete Veronicára szegeződött. Abban az egy pillanatban, amikor tekintetük találkozott, a férfi jeges szeme fagyos aurát árasztott. Néhány másodperccel később Matthew hátralépett pár lépést, utat engedve Veronicának és Xaviernek.

– Köszönöm, Mr. Kings! – Veronica szándékosan magasabbra emelte a hangját. Lehet, hogy megköszönte, de a hangja csöpögött a gúnytól.

Xavier ezután azonnal Matthew-ra vigyorgott, és utánozta Veronica hangnemét. – Köszönöm, Mr. Kings… brüh…

Mivel Xavier nagyon közel volt, ahogy elhaladtak mellette, Veronica attól tartott, hogy a férfi tényleg lehányja Matthew-t, amikor öklendezett.

Aztán mindketten távoztak.

Csak amikor eltűntek a mosdókhoz vezető folyosó végén, Thomas végre feltette a kérdést. – Matthew fiatalúr, akarja, hogy szóljak valakinek, hogy tanítsa móresre Xaviert?

Matthew szeme kissé összehúzódott, hideg fény csillant benne. – Ha felhúzom magam egy ilyen haszontalan alakon, azzal csak lesüllyednék az ő szintjére.

– De…

Thomas folytatni akarta, de Matthew már el is indult.

Eközben Veronica kitámogatta Xaviert az Alkonyat Klubból. Xavier inasa odajött üdvözölni őket, miután órákig várt munkaadójára. – Megint túl sokat ivott?

– Siess, és vidd haza. Ne felejtsd el kijózanítani. – Veronica odatolta Xaviert az inashoz, majd felemelte a karját, hogy megszagolja. Az alkohol szaga rajta is átható és kellemetlen volt. Hányingert keltett benne.

– Hálás köszönet, Miss Murphy.

– Nincs mit. – Intett a kezével, majd megfordult, hogy távozzon, de Xavier hirtelen megragadta a karját.

– Matthew Kings ismer téged?

*Láthatóan részeg, mégis képes volt észrevenni egy ilyen „apróságot”?* Veronica megrázta a fejét. – Mi ez a vicc? Ő olyan, mint egy legenda. Mi csak lentről, a helyünkről nézhetünk fel rá. Honnan ismernénk egymást?

– Haha, ebben van valami, Roni. – Xavier felnézett és elmosolyodott. Miután búcsút intett, beszállt az autójába. A kocsi ezután elhajtott a klubtól.

Veronica egy ideig a bejáratnál állt. Miután rendbe szedte magát, visszament az Alkonyat Klubba. Épp csak pár lépést tett befelé, amikor belefutott Thomasba.

– Miss Murphy, Matthew fiatalúr kéri, hogy jöjjön ide.

Veronica nemtetszését kifejezve végigmérte a férfit. – Menjen vissza, és mondja meg Matthew-nak, hogy semmi dolgom vele. Miért kellene találkoznom vele, csak mert ő azt mondta? Tényleg azt hiszi magáról, hogy ő Bloomstead istene?

Csak egy szívtelen rohadék volt. Még az állatok sem bántják a kicsinyeiket, de Matthew tényleg el akart vetetni egy magzatot, ami még ki sem fejlődött teljesen!

– Miss Murphy, ő kérte az ön jelenlétét! – Thomas nyugodtan nézett rá, és megismételte önmagát.

– Az útból! – Veronica ingerült volt. Keze már a csípőjén lévő elektromos sokkolóért nyúlt.

– Ha nem akarja szép szóval, hát legyen.

– Azt mondtam, az útból!

Az első pillanattól kezdve, hogy találkozott Matthew-val, Veronicát a legkevésbé sem érdekelte a férfi. Valójában ki nem állhatta. Így amikor látta Thomast ott állni olyan ellenszenvesen előtte, eszébe jutott Matthew kőarca – és ez… undorral töltötte el.

A következő másodpercben megragadta a sokkolóját, és Thomasra szegezte, acélos tekintetét pislogás nélkül rámeresztve. Düh lángolt a szemében.

Thomas majdnem fellépett ellene, de aztán eszébe jutott, hogy a Kings család leendő örököse még mindig a lány hasában van. Így oldalra lépett.

Veronica horkantott egyet, és beljebb sétált a klubba, hogy folytassa a járőrözést. Azonban álmában sem gondolta volna, hogy valaki hirtelen előugrik a 888-as szobából, amikor elhalad mellette, és behúzza. Az ajtónak préselték.

– Matthew? Megőrültél? Engedj el! – Az előtte álló férfi láttán Veronica érezte, hogy a düh fortyogni kezd benne.

Micsoda tapadós alak.

Matthew nagy keze szorosan megragadta az arcát. Fagy ült vésett vonásain. – Azért jöttél dolgozni egy klubba, hogy új lúzerekre horgássz? – *Ez az átkozott nő volt annyira kiéhezett, hogy még egy olyan buja alakra is ráhajtott, mint Xavier.*

A szorítása elég erős volt ahhoz, hogy fájjon az álla, de Veronica mindig is erős személyiség volt, aki sosem adja meg magát. Összehúzta a szemöldökét, csinos homloka ráncba szaladt. – És ha olyan pasikra horgászom, akiknél jobbat is kaphatnék? Kedvelem Xaviert! Van ennek bármi köze hozzád?

Talán a fordított pszichológia hatása volt, de végül „beismerte”, hogy pasizik, csak hogy provokálja Matthew-t.

– Nem sok idő telt el azóta, hogy lefeküdtél velem, mégis annyira sietsz, hogy egy másik férfi érintésétől vonagolj. Mekkora ribanc vagy te valójában?

– Heh. – Veronica nem tudta megállni, hogy ne eresszen meg egy gúnyos kuncogást. – Mindketten felnőttek vagyunk. Teljesen normális, hogy két felnőtt örömet keres egymásban. Ó, várjunk csak… – Szemöldöke ekkor szorosan összerándult. Mintha egy gondolat csapta volna meg, gonosz vigyor jelent meg az ajkán. – Egy olyan alak, mint te, aki nem keresi a nőket, és akinek pirulát kell bekapnia, hogy ágyba bújjon, ezt természetesen nem tudhatja.

Különösen tisztán ejtette ki a „pirulát kell bekapnia” szavakat, szándékosan lassítva a beszédét, mintha kigúnyolná Matthew-t impotenciája miatt – mintha nem tudná, hogy ez a legnagyobb megaláztatás egy férfi számára, és a legvalószínűbb dolog, amivel felbőszítheti.

Ördögi kifejezés ült ki Matthew kőarcára. A következő pillanatban…