A Larsonokon kívül Veronicának senki más nem jutott eszébe, aki készségesen megmentene egy gyilkost. De ki gondolta volna, hogy a sofőr, akit kimentettek, végül elhallgattatva, holtan végzi? Veronicának már sejtenie kellett volna, hogy egy potenciális tanú elhallgattatása a lehető legjobb választás, tekintve a Larsonok mérgező hajlamait.

Most aztán vége volt. Nemcsak az utolsó nyomát veszítette el, de a Larsonok tudomást szereztek arról is, hogy nyomoz a gyilkos után. Ha a Larsonok rájönnek, hogy Veronica már ismeri az igazságot, vajon ő lesz a következő áldozat? Ettől a hirtelen hírtől a szíve vadul kalapált, képtelen volt megnyugodni. Annak ellenére, hogy minden ellene fordult, nem tehetett mást, mint hogy csendben tűr. Azt semmiképpen sem engedhette meg, hogy nevelőszülei tudomást szerezzenek erről.

Miután letelt a háromnapos pihenő, Veronica visszatért dolgozni.

Annak érdekében, hogy ne riassza meg a Larsonokat, Veronica a munkán kívül csak nevelőanyját látogatta a kórházban. Igyekezett, hogy ne tűnjön fel a Larsonok előtt. Ugyanakkor szigorúan betartotta az „orvosi utasításokat” – a következő hónapban tilos volt alkoholt fogyasztania, és elegendő pihenést kellett biztosítania magának.

Eközben titokban hatalmas összeget költött arra, hogy találjon egy másik magánnyomozó irodát, amely diszkréten kivizsgálja nevelőszülei autóbalesetét.

Így telt el egy hónap. Veronica szakított időt arra, hogy elmenjen a kórházba egy „kontrollra”. Az eredmények azt mutatták, hogy jó egészségnek örvend.

Miután Veronica elhagyta a kórházat, Matthew hívást kapott az intézménytől.

– Matthew fiatalúr, Miss Murphy túlvan az ultrahangon. A magzat több mint két hónapos, és szépen fejlődik.

– Nem mutatkoztak nála vetélés jelei? Mostanában minden nap ételt szállít ki; nem lesz ez hatással rá? – kérdezte Matthew.

– Miss Murphy falusi környezetben nevelkedett. Fitt, nem olyan törékeny, mint egy átlagos várandós kismama.

– Értem.

Kezdetben azt hitte, hogy Veronica mindennapi ingázása hatással lesz a hasában növekvő babára, de meglepetésére épp az ellenkezője történt.

Ahogy leszállt az éj, az emberek gyülekezni kezdtek az Alkonyat Klubban. Ezek a fiatal férfiak és nők, akiket kimerített a munka unalma és egyhangúsága, alkohollal kényeztették magukat a neonfények alatt. Táncoltak és vonaglottak a parketten, vagy a bárpultnál roskadtak össze, holtrészegen ájulva el.

Veronicát a látvány önkéntelenül is arra késztette, hogy elgondolkodjon a „mi lett volna, ha” kérdésen: ha a Larsonok nem bántották volna szándékosan a nevelőszüleit, valószínűleg visszatért volna szülővárosába, és nyitott volna egy bárt a pénzéből. Vagy talán nyitott volna egy vegyesboltot, és csendes, egyszerű életet élt volna.

Valamivel tíz óra után, amikor Veronica egy pillanatnyi nyugalomért félrehúzódott egy sarokba, adóvevője életre kelt. – Jelentkezz, Nagy Ron! Gyere a férfi mosdóhoz, gyorsan.

– A férfi mosdóhoz? Ne szórakozzatok. Miért mennék oda, amikor nő vagyok? – válaszolta Veronica az adóvevőbe bosszúsan.

– Ó, ugyan már, Nagy Ron, csak gyere ide. Xavier fiatalúr volt az, aki kért téged. A nevedet mondta, meg minden. Nyugi, senki sincs itt a férfi mosdóban – mondta Cody, aki ismerte Veronica aggályait.

– Megint Xavier! Jól van, mindjárt ott vagyok.

Ezzel Veronica visszakasztotta az adóvevőt a csípőjére, és egyenesen a nyilvános mosdók felé vette az irányt. A biztonsági őrök azonnal üdvözölték, amikor megközelítette a férfi mosdót.

– Kérlek, siess be. Xavier fiatalúr a vécécsészére borulva gubbaszt, és nem hajlandó felkelni.

– Kifejezetten téged kért.

– Hehe, Nagy Ron, jó erősen meg kell majd fognod. Talán ez a te esélyed, hogy feljebb mássz a ranglétrán a bérrabszolgaságból.

Veronica megrúgta Codyt, hallva az őrök ugratását. – Kit nevezel te bérrabszolgának?

– Hú, én és a nagy szám. – Cody zavartan vigyorgott. – Sokra viszed még.

– Fejezzétek be a jártatást. Inkább a dolgotokat végeznétek. A vezetőség nyavalyogni fog, ha látja, hogy lógtok. – Kezével intett, jelezve kollégáinak, hogy menjenek járőrözni a klubba.

Az első fülke ajtaja nyitva állt, amikor Veronica belépett a férfi mosdóba. Odafordította a fejét, és látta Xaviert a vécécsészén ülve, amint épp a belét is kihányja a kagylóba.

Xavier Crawford, a bloomsteadi Crawford család második fia. Lehet, hogy jóképű férfi volt, de egy haszontalan semmirekellő, aki hírhedt volt élvhajhász életmódjáról és nőügyeiről. Már a nevének említése is elég volt ahhoz, hogy nevetség tárgyává váljon.

Hogy honnan ismerte őt Veronica? Találóbb lenne azt mondani, hogy egy „összetűzés” révén.

Nem sokkal azután, hogy Veronica dolgozni kezdett az Alkonyat Klubban, összefutott Xavierrel, aki éppen Codyt terrorizálta. Nem bírta nézni a látványt, ezért azonnal felkapott egy üveget az asztalról, és széttörte az alját. Ezután a törött üveget éles széleivel Xavierre szegezte, és őrült nőszemély módjára azt mondta neki: – Cody az én emberem. Miért nem próbálsz meg még egy ujjal hozzáérni?

Xavier azonban rámutatott egy üvegre az asztalon. – Ha egy húzásra le tudod küldeni azt az üveg vodkát, elengedem.

Veronica a nevelőapjával töltött évek alatt jól bírta az italt, így gond nélkül legurította a vodkát.

Azóta az őrök új megvilágításban látták őt; sőt, Xavier is. Gyakran rángatta át ivóversenyekre, és így lettek végül barátok néhány kör után.

Az őrök merésznek és vagánynak találták a tettét, és ez mélyen lenyűgözte őket. Így kezdték el mindannyian Nagy Ronnak hívni.

– Brüh… – Xavier újra hányni kezdett.

Veronica undorodott. Kezét az orra elé tartva, elektromos sokkolójával megkocogtatta a férfi vállát. – Hé, ha annyira részeg vagy, hogy hánysz, akkor húzd haza a segged. Nem undorító egy vécében ücsörögni?

Veronica hangját hallva Xavier előhúzott egy csomó papírzsebkendőt, és megtörölte a száját. Jóképű, kisfiús arcán mosoly nyílt, ahogy kinyújtotta felé a karját. – Segíts fel.

– Attól tartok, bepiszkítom a kezem, ha megteszem. – Undorodó arckifejezéssel lengette meg a sokkolóját. – Ezt fogd meg.

Xavier engedelmesen felhúzta magát a bot segítségével, és a mosdókagylóhoz sétált. Miután kiöblítette a száját, vizet locsolt az arcára.

Veronica karba tett kézzel dőlt a falnak, miközben figyelte. – Na, melyik szépség pattintott le ezúttal? Nézz már magadra.

Xavier a mosdókagyló szélére támaszkodott. Ahogy zilált tükörképét bámulta, hirtelen felnevetett, és Veronica felé fordult. – Mindenki azt hiszi, hogy egy lúzer vagyok? – Mosolya tele volt keserűséggel és tehetetlenséggel.

Veronica nem szokott hozzá hirtelen komolyságához. Kitépett néhány papírtörlőt az adagolóból, és átnyújtotta neki. – Ha nem vagy részeg, akkor kopj le! Öö… hé, Xavier, mit csinálsz?

Xavier megragadta Veronicát a karjánál fogva, és a falhoz szorította, mielőtt befejezhette volna. – Roni, tudod, hogy te vagy az egyetlen, aki ennyi idő után is másképp bánik velem? – Súlyosan részeg volt. Az alkohol bűze áradt belőle, ami nagyon kényelmetlenné tette a helyzetet Veronica számára.

– Roni, járj velem, légy szíves!

Veronica nem találta viccesnek. Teljesen figyelmen kívül hagyta Xavier részeg tréfáját. Ehelyett szúrós pillantással válaszolt. – Elfelejtetted magad, mert régóta nem vertem be neked egyet?

– Te… Te… Csak nézd meg, milyen csúnya vagy. Szerintem nem nézel ki olyan rosszul. Miért nem jársz egyszerűen velem?

– Xavier, még mindig teljesen elvette az eszedet az ital? Akarod, hogy kijózanítsalak? – Veronica nem tudta megállni, hogy ne dorgálja meg.

– Khm…

Ebben a pillanatban köhögés hallatszott a mosdó bejárata felől.

Xavier és Veronica is a hang irányába fordította a fejét. A látványtól azonban Veronica öntudatlanul is megmerevedett. Szeme kissé elkerekedett.

*Matthew? Miért pont ő? Mit keres itt?* A következő pillanatban azonban eszébe jutott, hogy már nincs a hasában Matthew babája. Többé nem kötődött hozzá, így visszatért közönyös viselkedéséhez.

– Ó, hé, micsoda véletlen. Te is a mosdót keresed? – Xavier egyik kezét a falon tartotta, míg a másikat zsebre vágta. Matthew felé fordította a fejét, hogy üdvözölje.

Az Alkonyat Klub Matthew vagyonának része volt. Bár általában a felső szintek lakosztályában élt, ritkán jött le ellenőrizni a klubot, hacsak nem azért, hogy üzlettársaival találkozzon. De sosem számított arra, hogy ezt a nőt ezzel a haszontalan alakkal találja együtt, amikor egyszer lejön ellenőrizni a klubot.