Miután felkapja az elsősegélydobozt az oldalsó asztalkáról, odajön, és lehuppantja azt a kívánatos fenekét a kanapéra mellém. Ügyel arra, hogy a lábunk ne érjen össze, ami azt a gondolatot ébreszti bennem, hogy nem annyira közömbös irántam, mint ahogy azt el akarja hitetni velem. *Teszteljük ezt az elméletet, rendben?*

– Emelje fel a karját, és üljön nyugodtan – parancsolja, és mulatságosnak talál