– Jó reggelt; örülök, hogy jobban van – száll felém dallamos hangja. Még sosem hallottam ilyen gyönyörűt. Már a hangzása is arra késztet, hogy rámosolyogjak. *Én, a kurva életbe is, nem mosolygok. Soha.*

Megdöbbenve attól, hogy a végzet szerinti párom egy puszta halandó, és hogy ilyen zsigeri reakciót vált ki belőlem, alapértelmezett módon nyers és határeset bunkó stílusra váltok: – Ki a fene maga