A levegő súlyos a kimondatlan szavaktól és a félig megformált gondolatoktól, ahogy itt ülünk a nappalimban. Látom rajta, ahogy próbál visszahúzódni, és látom, ahogy a falai ismét emelkednek, mint mindig, amikor a dolgok túl valódivá válnak. De nem hagyhatom, hogy kicsússzon a kezeim közül, nem mindazok után, amit ma megosztottunk egymással, és nem akkor, amikor még annyi mindent kell mutatnom neki