Ismét eszem egy falatot az ételemből, de nem igazán érzem az ízét, ahogy Thane-nel szemben ülök. Evőeszközeink koccanása a tányéron az egyetlen hang az egyébként csendes szobában. Egy ideje már némán eszünk – mindketten a saját gondolatainkba merülve. Az *én* gondolataim a korábbi beszélgetésünk kínzó súlya körül forognak, amit a kanapéján ülve folytattunk.

Vámpír. Sorsszerű társak. Olyasmivé vált