Emelie még fel sem ocsúdott a váratlan terhesség és az azt követő vetélés okozta sokkból, amikor a küret után kitolták a műtőből.

A nővér visszatolta egy kórterembe, és nekilátott a fekvőbeteg-regisztrációnak.

– 1703-as ágy, Ms. Emelie Hoven. Van önnel kísérő családtag? – kérdezte a nővér.

Emelie gondolataiba mélyedt. Üveges tekintettel bámulta a steril mennyezetet, meg sem hallva a nővér kérdését.

A nővér megismételte:

– Ms. Emelie Hoven, van itt önnel családtag?

Egy másik nővér, aki épp az infúziót igazította, hátrafordult, és így szólt:

– Hadd intézzem én. Amikor a mentő behozta, ideadta a személyijét és a bankkártyáját, hogy regisztráljuk, és vonjuk le a költségeket. Neki nincs...

Emelie ajka megmozdult, befejezve a nővér mondatát.

– Nincsenek hozzátartozóim.

Orrát megcsapta a fertőtlenítő szaga.

Összegömbölyödött. A gyermek elvesztésének valósága mélyebbre süllyedt a tudatában.

Mélyet lélegzett, és váratlanul könnyek öntötték el a szemét.

Elveszítette a gyermekét.

A műtét utóhatásai megviselték a testét, így Emelie három napig egyedül maradt a kórházban.

A negyedik napon hívást kapott William Middletontól.

– Ms. Hoven, megunta már a lógást? Ha igen, fáradjon a „Westward Klubba”.

A hívás háttérzajából poharak koccanása és egy halk, fiatalos női hang szűrődött ki.

Emelie megmozdította ajkát, mondani akarta, hogy kórházban van.

– Ms. Hoven, válaszoljon! – ismételte meg William nyilvánvaló ingerültséggel.

Emelie lenyelte a szavait, és kisietett a kórházból, még a betegfelvételi procedúra lezárását sem várta meg.

Gyorsan leintett egy taxit az exkluzív Westward Klubhoz; csak az út alatt volt ideje kisminkelni magát.

Amikor megérkezett, még a rúzsát igazította belépés közben.

– Melyik privát fülkében van Mr. Middleton a Cloudex Corporationtől? – kérdezte a recepcióst.

A recepcióst egy pillanatra lenyűgözte a nő megjelenése.

Azonban gyorsan összeszedte magát, és tájékoztatta:

– Mr. Middleton az A001-es privát teremben van. Erre tessék.

Emelie bólintott, és követte a recepcióst a 001-es terembe.

Udvariasságból kettőt kopogott. Aztán benyitott.

A tömény alkoholszag azonnal megcsapta érzékeit, hányingert váltva ki belőle.

Még mielőtt felmérhette volna a környezetét, egy férfi megszólalt:

– Megjött Ms. Hoven. Hagyják őt is inni. Nem kell zaklatni az újoncot.

Egy vendég nevetése követte a szavakat, majd megjegyezte:

– Ms. Hoven, ön figyelemre méltóan engedelmes, nem igaz? Csak úgy megjelenik, mert hívatták. Nézze csak, mennyire elfogult a főnöke, Mr. Middleton. Nem bírja látni, hogy új kedvence lerészegedjen, ezért önt küldi, hogy igyon helyette.

Emelie gyorsan felmérte a helyzetet; figyelme egy fiatal nőre terelődött, aki William mellett ült.

Bár Emelie nem ismerte fel a nőt, úgy tűnt, a lány ismeri őt.

– Ms. Hoven, sajnálom, én... – dadogta bocsánatkérően a nő.

Ám William félbeszakította.

– Nincs szükség bocsánatkérésre. Ha nem tűnt volna el magyarázat nélkül, ő lenne most itt.

Hangjából sütött a törődés és a kivételezés.

Pedig William híres volt hideg és távolságtartó viselkedéséről; mikor állt ki valaha is bárkiért?

Emelie jobban szemügyre vette a fiatal nőt.

Szerényen volt öltözve. Fiatalos lófarokba kötött haja kontrasztban állt a lármás légkörrel, és olyan ártatlan külsőt kölcsönzött neki, ami megdobogtatta az emberek szívét.

Emelie elfojtotta érzelmeit, és gyakorlott mosollyal lépett a nőhöz.

– Mr. Garrett, ízlenek az itteni italok? Ne feledje kímélni a máját.

A Cloudex Corporation vezető titkárnőjeként Emelie ügyesen navigált az est társadalmi útvesztőiben.

Sikerült elhárítania a kemény ivásra való unszolás nagy részét, és bár elfogyasztott néhány pohár bort, az este sokkal kezelhetőbbnek bizonyult a vártnál.

William azonban egész este szóra sem méltatta.

A zajban Emelie elcsípett egy foszlányt, ahogy William lágy és meleg hangon szólt a fiatal nőhöz.

– Fáradt vagy? Nemsokára hazaviszlek.

Hangjában olyan melegség és gyengédség bujkált, amilyennel Emelie a három évük alatt sosem találkozott.