Mindenki meglepetésére Emelie egyszerűen csak annyit mondott: – Tíz percre van szükségem, nem többre.

Daphne-t váratlanul érte a válasz, William pedig összevonta a szemöldökét.

Emelie tűrte a lábában lüktető fájdalmat, miközben az ágy korlátjára támaszkodva odabicegett a gyárigazgatóhoz. – Igazgató úr, beszélnem kell önnel négyszemközt.

– Természetesen, parancsoljon – reagált gyorsan az igazgató.

Emelie halkan így szólt: – Ide tudná hívni azt a bloggert, aki a gyárban fotózott? Láttam, hogy segített a sérültek kórházba szállításában, így még a sürgősségi osztályon kell lennie.

A gyárigazgató megállt egy pillanatra, majd suttogva válaszolt: – Rendben, máris érte megyek.

Emelie bólintott. – Köszönöm.

Suttogó párbeszédüket a többiek nem hallották.

William tekintete hideg és távolságtartó volt, míg Daphne láthatóan idegesnek tűnt.

Vajon Emelie csak blöffölt, vagy tényleg volt valami a tarsolyában?

A gyárigazgató nem sokáig volt távol, és egy fekete táskával tért vissza, ami mindenki kíváncsiságát felkeltette.

Tájékoztatta Emelie-t: – A fiatalember azt mondta, tudja, miért keresi. Mivel nem tudott eljönni, ezt küldte el maga helyett.

Emelie átvette a táskát, kinyitotta, és egy fényképezőgépet talált benne – pontosan azt, amiért kereste.

Meglepő módon a férfi számított a kérésére.

Emelie anélkül, hogy további gondolkodással húzta volna az időt, elkezdte átnézni a képeket.

Jól sejtette, hogy ő volt a fényképezőgép fókuszpontjában, a legutóbbi képek túlnyomórészt róla készültek.

Daphne nem bírta ki, hogy ne kérdezze meg: – Minek az a kamera?

– Egy fiatalemberé volt, aki ma a hajót fotózta. Nem tudom, miért volt rá szüksége a titkárnőnek. Talán rögzített valami fontosat – magyarázta az igazgató.

Daphne észrevétlenül, de görcsösen ökölbe szorította ujjait, szemében nyugtalanság villant.

Emelie addig pörgette az albumokat, amíg rá nem bukkant egy videóra.

Rövid megtekintés után megállította.

Daphne felé fordította a kamerát, és szembesítette: – Azt állítod, láttad, ahogy babrálok a kötéllel. Ezt viszont hogyan magyarázod?

A felvétel tökéletes volt: Emelie-t és Daphne-t mutatta a 4-es számú kötél közelében, és Emelie keze egyszer sem nyúlt felé!

Ahogy mindenki köré gyűlt, hogy megnézze, a videó 4K-s felbontása és az akadálytalan látószög kétséget sem hagyott a történtek felől, kizárva a hamisítás lehetőségét.

Hogyan magyarázza majd Daphne azt a határozott állítását, hogy látta Emelie-t a kötéllel babrálni?

A szoba figyelme Daphne-ra terelődött, beleértve Williamét is.

Daphne sápadni kezdett, felismerve, hogy a bizonyíték ellene szól. – Én...

Emelie közelebb lépett, kezében a kamerával, és tovább faggatta: – Most hogyan magyarázod?

Daphne ösztönösen hátrált, dadogva: – Én... nem számítottam rá...

– Nem számítottál rá, hogy tényleg találok bizonyítékot, vagy arra, hogy ilyen gyorsan?

Daphne tanácstalan volt, és kelletlenül harapta be az ajkát.

Hogy lehetett ekkora véletlen? Ha nincs az a szerencsés videó, Emelie-nek nem lett volna menekvés.

– Szóval azt hitted, nincs mód arra, hogy tisztázzam magam, hacsak nem valami csoda folytán valaki épp képet készített. Erre alapoztál? – folytatta Emelie.

Daphne elhallgatott, Emelie éles következtetései kifogták a szelet a vitorlájából.

Végtére is, Emelie a Cloudex Corporation főtitkára volt, aki már akkor rutinosan mozgott az üzleti világban, amikor Daphne még be sem fejezte tanulmányait.

Az, hogy kerülte a harcot Daphne-val, nem jelentette azt, hogy képtelen lenne győzni. Túl sok Daphne-hoz hasonló naiv ármánykodást látott már.

– Még a videó nélkül is fordulhattam volna a rendőrséghez. Rajta lennének az ujjlenyomataim a kötélen? Egy egyszerű vizsgálat kiderítette volna – mondta Emelie.

Daphne teljesen megnémult.

Emelie folytatta: – Azt hitted, bemárthatsz egy hibás és naiv tervvel. Miért hitted, hogy működni fog? Mert azt hitted, van támogatásod, és feltételezted, hogy majd lenyelem a vereséget, mint korábban?

Daphne nem talált szavakat, kétségbeesett.

Williamhez fordult támogatásért. – Mr. Middleton...

Ahogy a férfi felé nézett, Emelie keze gyorsan lendült, és egy éles, visszafogott pofont kevert le Daphne-nak!

Daphne-t teljesen váratlanul érte az ütés; az ágyra zuhant, miközben a szobára döbbent csend telepedett.

William reakciója azonnali volt: megragadta Emelie csuklóját, és tekintélyt parancsoló hangon üvöltött rá: – Emelie Hoven!