Egy korty narancslé után Ethan felé hajoltam.

– Tudja – mondtam lazán –, a két asztallal ön mögött ülő kopasz fickó azóta figyeli önt, amióta leültünk. A jobb keze folyamatosan a zakója felé téved – tippem szerint belső tok.

Ethan arckifejezése nem változott, de a szeme kissé összeszűkült. Ahelyett, hogy hátranézett volna, egyszerűen az órájára pillantott.

– Talán csodálja a nyakkendőmet – felelte