– Tudom, hogy még mindig Lutonban vagy. Nálam van az útleveled.

Anne megdöbbent, és visszakérdezett: – Nálad van az útlevelem?

– Igen, nem tudtalak elérni, ezért elmentem a szállodádba. Hogy hagyhattad az útleveled abban az olcsó szállodában? Nem biztonságos. Kijelentkeztettelek. Gyere, lakj nálam!

Anne akkor sem tudott volna visszamenni a szállodába, ha akart volna. Nem szabadulhatott Anthony ellenőrzése alól.

– Nagynéném, még nem megyek át. A barátomnál maradok néhány napig. Elmegyek majd az útlevelemért, mielőtt elutazom – válaszolta Anne.

– Annyi éve nem jártál itthon. Ki az a barátod? – kérdezte Sarah.

– Valaki a középiskolából… – próbálta Anne meggyőzővé tenni a hangját.

– Tudom, hogy rossz viszonyban vagy Anthonyval. De ennek már sok éve, és semmi közötök egymáshoz. Ne vedd túl komolyan.

Anne ezt ironikusnak érezte. Semmi közük egymáshoz? Akkor miért van itt…

– Gyere át hozzám. Annyi év telt el. Sok mindent el kell mondanom neked – mondta Sarah.

– Megyek… később. – Anne letette a telefont, és nekidőlt az ágykeretnek.

Hogy szabadulhatna ki Anthony engedélye nélkül?

Világosan tudta, hogy Anthony nem fog kesztyűs kézzel bánni vele.

Számára a nagynénje olyasvalaki volt, aki tönkretette a szülei kapcsolatát, és emiatt ő is belekeveredett…

Délben Anne-t meghívták ebédelni az étkezőbe.

Amikor meglátta a fogásokkal teli asztalt, arca elsápadt, mert mind tengeri étel volt.

Drága fogások, de halálosak.

Anne tekintete a zöldséges tálra esett. Szedett az ételből, és mielőtt a szájába vette volna, intenzív tengeri illat csapta meg az orrát. Annyira megrémült, hogy elejtette a kanalat.

Felállt, és szaporán szedve a levegőt kérdezte a szobalányt: – Ez… miből készült?

– Tengeri alapléből – mondta a szobalány őszintén.

Anne el akart menni, de a lábai nem mozdultak.

Ha nem eszi meg ezt az ételt, mi lesz a következővel? Hacsak nem bírja ki három napig evés nélkül? Hogy szökhetne meg erő nélkül?

– Azt akarja, hogy csak kenyeret egyek? Rendben.

Anne visszaült. Megette a kenyeret, és semmi mást.

A szobalány döbbenten nézte, ahogy Anne üres tekintettel eszi a kenyeret.

Anne csak kenyéren élt abban a három napban, amit a kúriában töltött. Az elmúlt három napban Anthonynak nyoma sem volt. Mintha azért hagyta volna itt, hogy elsorvadjon.

Olyan volt, mint egy kalitkába zárt madár, aggódva a bizonytalanságtól.

Ahogy azon a napon a kenyeret ette, nem bírta tovább. Bement a nappaliba, és kérdőre vonta Haydent: – Hol van Anthony? Látni akarom. Mikor enged már el?

– Elnézést, nem ismerjük Marwood úr napirendjét – mondta Hayden.

– Meddig akar még itt bezárva tartani? – kérdezte Anne.

– Nem tudjuk – válaszolta Hayden.

– Te… – Anne nem akarta a férfi munkáját nehezebbé tenni, mint amilyen volt. Tudta, hogy ez Anthony ötlete.

Este kilenc körül járt, és Anne nem tudott elaludni. Összegömbölyödött az erkély sarkában, hiányoztak a gyerekei.

Ez volt a leghosszabb idő, amit távol töltött tőlük. Vajon hiányolják őt? Sírnak éjszaka?

Miközben a könnyeivel küzdött, motorzúgást hallott lentről. A gyomra görcsbe rándult, ahogy lesietett a földszintre.

Amikor kiért, látta, hogy egy autó lassan megáll. Azonban nem a fekete Rolls-Royce volt az. Egy Mercedes volt.

Nem Anthony szállt ki az autóból, hanem egy szemüveges, öltönyös üzletember. Hivatali kimértséggel sétált Anne felé.

Egy táskát tartott a kezében. Senki sem tudta, mi van benne.

– Anne Vallois? – Oliver rá pillantott.

– Maga…

– Hadd mutatkozzam be. Marwood úr főtitkára vagyok, Oliver Clayton.

– Azt kérte, hogy engedjen el? – kérdezte Anne gyorsan.

– Most elviszem önt, hogy találkozzon Marwood úrral. – Oliver átnyújtotta neki a táskát, és magyarázatot fűzött hozzá: – Itt van az ön számára készített öltözék.

Amikor Anne meghallotta a férfi hivatalos hangnemét, a táskára nézett, és nyugtalanság fogta el. – Hová…?

Anne egy szűk fekete ruhát viselt a bárban, amely szabadon hagyta finom, ragyogó vállait és gyönyörűen ívelt kulcscsontját.

Alakja csábító volt szép, hamvas és hosszú lábaival. Különleges aurát árasztott, és belépéskor azonnal magára vonta számos férfi figyelmét.

Oliver hátranézés nélkül vezette Anne-t egy hátsó különterem felé.

A szoba ajtaja kinyílt, és a benti fények vakítóbbak voltak, mint a kintiek. Anne mégis úgy érezte, mintha a sötétség ismeretlen világába lépne be.

Italok, férfiak fogdosták a nőket, nők csüngtek a férfiakon. Anthonynak nyoma sem volt ebben a romlott környezetben.

A szórakozó emberek észrevették Anne-t. A férfiak nem rejtették véka alá csodálatukat a csinos hölgy iránt, még akkor sem, ha már volt nő a karjukban.

– Ő egy új modell? Nem rossz – jegyezte meg az egyik férfi, akit Pat úrnak hívtak.

Anne gyűlölte az érzést, hogy tárgyként tekintenek rá. Megkérdezte Olivert: – Nincs itt?

– Várjon itt. – Ezzel Oliver távozott.

Anne ott állt, és nem illett bele a környezetébe.

Miért nem magyarázta el Oliver a helyzetet, amikor félreértették őt?

Miért hagyta itt egyedül, hogy várjon Anthonyra?

Hamarosan megtudta…

Pat úr borospohárral a kezében ügyetlenül odabotladozott. – Ülj mellém, rendben? Gyengéd leszek hozzád.

Anne alig észrevehetően összeráncolta a homlokát, és undorodott.

– Miért pont te? – Egy másik férfi lépett elő, és így szólt: – Mit szólsz ehhez? Fizetek ezer dolcsit!

– Én kétezret fizetek. Ez valószínűleg több, mint a tarifája! – mondta Pat úr nagyvonalúan.

– Mindannyian tévednek. Én nem dolgozom itt – mondta Anne kissé sápadt arccal.

– Nem? Hagyd a színjátékot. Túl kevés a pénz neked? – gúnyolódott Pat úr. – Kinek képzeled magad? Kíváncsi vagyok, egyáltalán elfogadható vagy-e, ha lekerül a ruha!

– Miért nem… veszed le most? – mondta buján a mellette álló férfi.

Pat úr megragadta Anne csuklóját. – Így először ellenőrizhetem a minőséget.

Anne undorral mondta: – Engedjen el… Engedjen el!

Minden erejét bevetve próbálta ellökni magától a kezet. A teste hátratántorodott a nagy erőkifejtéstől…

– Ááá!

Anne azt hitte, elesik, amikor a háta egy kemény testnek ütközött.

Egy rekedtes és hideg férfihang súgta a fülébe: – Tehát elégedetlen vagy az elrendezésemmel?

Anne érezte, hogy zsibbadni kezd a fejbőre; Anthony volt az…

– Ideje munkába állnod a pár napos kenyérdiéta után!