Anthony erővel megragadta a vállát, és meglökte…

– Ááá!

Anne az asztalnak csapódott, amitől két pohár a földre zuhant. Az egyik pohárból kifröccsenő folyadék az arcába csapódott, és eláztatta a haját.

Anthony lustán ült a kanapén, keresztbe tett lábbal, és hidegen, komoran figyelte Anne-t.

Pat úr megpróbált Anthony kedvében járni, és felajánlotta, hogy tölt neki egy italt. – Marwood úr, kérem, igyon egyet.

– Nem te! – követelte Anthony hidegen.

Pat úr keze megremegett, mielőtt megértette volna. Átnyújtotta a borosüveget Anne-nek.

Anne még mindig remegett, mintha jeges vízbe mártották volna.

Tudta, hogy Anthony meg akarja alázni. Ha engedetlenkedik, soha nem hagyhatja el ezt a szobát.

A külföldön lévő három ártatlan és imádnivaló gyermekére gondolva Anne lenyelte a büszkeségét, és kinyújtotta remegő kezét, hogy átvegye a borosüveget és töltsön.

Anthony felvette a poharat, és ivott egy kortyot, miközben tekintetét Anne-re szegezte.

– Most már… elmehetek? – kérdezte Anne remegő hangon. A földön térdelt, és rendkívül kényelmetlenül érezte magát.

A körülötte lévő tömeg megdermedt, mintha statiszták lennének egy filmben, miközben Anthony királyként uralta a jelenetet.

Pat úr töltött a nőnek egy italt, és így szólt: – Hogy mehetnél el ilyen hamar? Megtiszteltetés Marwood úrral inni. Fenékig!

– Én nem iszom… – utasította vissza Anne, és elfordította az arcát.

Anthony felemelte a kezét, és durván megszorította a nő állkapcsát. Szeme megcsillant a sötétben, ahogy így szólt: – Azt akarod mondani, hogy még sosem ittál férfiakkal?

Anne könnyes szemmel nézett rá, a könnyei már majdnem kicsordultak.

– Nem tanított meg a trükkökre az a szajha?

– A nagynéném nem volt családromboló. Tévedsz… – Anne tudta, hogy a nagynénjére utal, és igazságtalannak érezte.

– Persze, hiszen te is pont olyan vagy, mint ő! – Anthony szorított a fogáson, majdnem eltörve Anne állkapcsát…

– Ááá! – kiáltott fel Anne fájdalmában.

– Anne Vallois, ismét egyenesen a kezembe sétáltál. A menekülésről ne is álmodj. – Anthony megveregette az arcát, és elhúzta a kezét.

Anne reményvesztetten rogyott a padlóra, könnyek között.

Pat úr, aki mellette állt, odalépett, hogy felhúzza. – Gyerünk, idd meg! Nem utasíthatod vissza az italt, ha már itt vagy.

Egy másik férfi jött, hogy felhúzza, és még egy nő is csatlakozott.

Anne-t kényszerítették, hogy üljön a kanapéra, miközben pohárnyi tömény italokat toltak elé. Nem volt más választása, mint meginni.

Mivel az ital túl erős volt, nagyon nehezen tudta lenyelni. Minden kortyot újabb könnyek kísértek.

Az egyik nő odafutott Anthonyhoz, és mellé ült, hogy italokkal szolgálja ki, próbálva a kedvében járni. Anthony azonban csak azt a nőt nézte, akit a legmélyebben gyűlölt.

Amikor Anne a hatodik italnál tartott, lerészegedett. Minden elhomályosult előtte.

Amikor érezte, hogy valaki megérinti a combját, pánikba esett. Annyira megrémült, hogy kirohant a szobából, hogy elmeneküljön.

A vécéhez sietett, és hányni próbált. De a könnyeinken kívül semmi nem jött ki.

Mit vétett, hogy így bánnak vele!?

Amikor tizennégy éves volt, az összes rokona közül csak Sarah néni vitte haza. Hogy lehetne valaki, mint a nagynénje, erkölcstelen nő?

Amióta a Marwood családdal élt, és „bátyámnak” szólította a férfit, úgy tűnt, teljesen magára haragította Anthonyt. Bár elhagyta a Marwood családot, a rémálom folytatódott.

Hirtelen becsapódott az ajtó.

Anne teste megmerevedett, és félelmetes aurát érzett a háta mögül. Hideg futott végig a gerincén.

Még mielőtt hátranézett volna, már tudta, honnan árad ez az aura…

– Megittam, elmehetek… Ááá! – Mielőtt Anne befejezhette volna a mondatot, a haját durván hátra rántották. Hamvas nyaka megfeszült és hátrabicsaklott.

A démoni arc felülről jelent meg. – Mondtam én, hogy elmehetsz?

Talán az alkohol tette, de Anne fejbőre zsibbadt, a félelem azonban a lelkéig hatolt.

Zihálva sikerült kinyögnie: – Mikor… engedsz el?

Anthony figyelmen kívül hagyta a kérdését, és összehúzta a szemét. Tekintete végigsiklott a nő formás alakján. Szeme megcsillant, ahogy lejjebb hajolt, hogy rekedtesen a fülébe súgja: – Kíváncsi vagyok, mennyire őszinte a tested.

Ezzel beleharapott a nő szabadon hagyott vállába…

– Ááá! – Anne megremegett és felkiáltott fájdalmában.

– Ó, rosszalkodsz, mi?

Anne égető érzést érzett a vállán.

Miután Anthony elengedte a vállát, a lábai kocsonyássá váltak, és Anthony kemény mellkasára zuhant. Könnyei végigcsorogtak az arcán, ahogy tehetetlenül sírt: – Sajnálom, nem kellett volna visszajönnöm… kérlek, könyörgöm, ne kínozz tovább…

Anthony szívtelenül megszorította az állkapcsát, és felemelte az állát. – Könyörögni veszélyesebb, mint ellenkezni.

Anne érezte, hogy zsibbad a fejbőre, és az arca kipirult az italoktól. A mennyezeti lámpák hunyorgásra késztették. Egyre jobban szédült, de a könnyei nem apadtak el. – Miért én? Miért…

– Nem világos, hmm? Azzal a nővel még nem tehetek semmit, szóval egyelőre te vagy a soros. Nem szeret téged nagyon? Hát persze, hogy a kedvenc unokahúgát kell kínozzam! – Anthony szeme megcsillant, miközben szorította a nő állkapcsát.

Ha Ron az életével fenyegethette őt a nő miatt, rendben, akkor megmutatja nekik, milyen érzés a halálnál is rosszabbul lenni!

Anne zokogott.

Tehát úgy tűnt, Anthony azt hitte, a nagynénje tönkretette az ő eredeti családját, és feltételezte, hogy ő is pont olyan, mint a nagynénje!

Mindezek alatt az évek alatt félreértették, és senki sem tudta megváltoztatni Anthony véleményét.

– Amikor tizenkét éves voltam… az nem volt elég?

Anthony megfélemlítően nézett rá, és üvöltötte: – Sohasem elég! Szenvedj csak. Ha meghalsz, ő a következő!

– Nem… – Anne megremegett, és a feje szédült. Nem sokkal később elájult…

Amikor felébredt, riadtan ült fel. Amikor rájött, hogy a kúria szobájában van, és nem valami véletlenszerű helyen egy idegen férfival, megkönnyebbülten felsóhajtott.

Tegnap este elájult a vécében, és fogalma sem volt, mi történt utána.

Szörnyű másnapossága volt, de a válla még jobban fájt.

Összeráncolta a homlokát, és felnyögött fájdalmában.

Kimászott az ágyból, és kiment a mosdóba. Még mindig ugyanazt a fekete ruhát viselte, amely kiemelte gyönyörű idomait.

Véres seb éktelenkedett a vállán.

Anthony harapásnyoma volt.

Most úgy nézett ki, mint egy születésjegy.

Legalább tíz napba telik, mire elhalványul.

Anthony most jobban gyűlölte őt, mint amikor tizenkét éves volt.

Hideg rázta az egész testét.

Most még elszántabb volt, hogy elhagyja ezt a helyet!

Napközben Anne próbálta megnyugtatni magát. Lassan kezdte kiismerni a környéket.

Ezt a területet The Curve-nek hívták. A kúria neve Royal-villa volt. Anthony tulajdona volt ez a több mint százmillió dollárt érő birtok.

Más szóval, lehetetlen volt gyalog kijutni a The Curve-ből, hacsak Anthony nem engedi.

Hogyan lehetséges…

Anne titokban felhívta a nagynénjét a szobából. – Ki a tulajdonosa a The Curve-nek?

– Senki sem tudja, kié a The Curve. Titokzatosak. Még a nagybátyád sem tudja. Azonban akkora hatalmuk van Lutonban, hogy sokan próbálnak jóban lenni velük. Végtére is, Luton most nagyon más, mint régen – mondta Sarah.

Anne az ajkába harapott, és elhallgatott.

Anthony bizonyára már régen elkezdte felépíteni a vagyonát Lutonban. Mire a mágnások észbe kapnak, már túl késő lesz.

Még a Marwood családnak sem volt fogalma róla.

– Ráadásul a The Curve tulajdonosa birtokolja az Archduke cégcsoportot is.

– Archduke cégcsoport?

– Igen! Övék Luton legmagasabb felhőkarcolója. Az elmúlt öt évben rendkívül meggazdagodtak, és az egész Lutont az irányításuk alatt tartják. Micsoda fejfájás! Kíváncsi vagyok, mi kell ahhoz, hogy megismerkedjünk egy ilyen mágnással. Milyen rejtélyes!