Aria szemszöge

A kápolna előtt álltam.

Rózsaszín rózsák és fehér liliomok díszítettek minden sarkot. A kedvenc virágaim.

A vendégek már elfoglalták a helyüket. Hamarosan a vörös szőnyeg végén ott áll majd a férfi, akit egykor szerettem, és várja, hogy elvegye a menyasszonyát.

Minden tökéletes volt.

Kivéve azt, hogy nem én voltam a menyasszony.

– Mindenképpen látnom kell ma Jace-t.

Ajtónálló testőrhöz könyörögtem. Egy ütött-kopott bőrönd és két doboz hevert a lábamnál. Minden földi vagyonom.

– Nem, nem kell. Húzzon el innen – mondta a testőr fagyosan.

Undort láttam a szemében. Igen, értem én. Senki sem érez együtt az őrült exszel, aki felbukkan az esküvőn.

De megvolt az okom rá, hogy itt legyek.

– Ha nem engedi, hogy lássam, akkor csak itt fogok állni, és az összes vendég látni fog – fenyegetőztem halkan.

Jace ezt nem akarná. Különösen nem ma.

Mert ma Delilah Hartot vette feleségül.

A lány a Redstone falka alfájának, Grayson Hartnak a húga. Százszázalékos felső tízezerbeli kedvenc.

A világon minden pasi tudta, hogy Delilah-t elvenni teljesen megváltoztatná az életét, beleértve Jace-t is.

Így hát meghozta a könnyű döntést: elvenni a nőt, aki egy kisvárosi senkiből aranyifjúvá változtathatja őt. És dobni a lányt, aki az elmúlt négy évben mellette állt, amikor még semmije sem volt.

Nem akarta, hogy bármelyik vendég meglásson itt. Mert én a csóró, kínos múltját képviseltem. Azt akarta, hogy a közelében se legyek a csillogó új világának.

Könnyek csípték a szememet, ahogy erre gondoltam. Mintha kést forgattak volna a mellkasomban.

– Engedjen be, vagy elkezdek kiabálni – fulladoztam.

A testőr összeráncolta a homlokát. – Várjon itt.

Végül felhívott valakit. Néhány perccel később intett, hogy bemehetek.

Megtöröltem a szemem, és beküzdöttem magam az előcsarnokba a bőröndömmel és a dobozokkal.

Azonnal éreztem, hogy nem ide való vagyok.

Mindenhonnan a gazdagság bűze áradt. Drága parfümök. Manikűrözött körmök. Egyetlen hajszál sem állt rosszul senkin. Minden olyan volt, ahogy az ember a felső osztályt elképzeli, sőt, még annál is több.

És én?

Én egy bő pólót és farmert viseltem. A tornacipőm lyukas volt.

– Istenem, egy hajléktalan. És bűzlik – motyogta egy nő, ahogy elhaladtam mellette.

Nem, az nem lehet. Ma reggel zuhanyoztam. A hajamnak még mindig eper és kókusz illata volt.

De a szegénységnek ezek szerint szaga van.

– Mr. Carter bent van – a őr egy zárt ajtóhoz kísért, és figyelmeztetett: – Legyen gyors.

– Köszönöm.

A terem odabent úgy nézett ki, mintha egy filmből léptek volna elő. Márványpadló. Fehér szőnyeg. Egy csillár, ami valószínűleg többe került, mint a lakásom.

És ott volt ő.

A férfi, akit valaha szerettem.

Épp a csokornyakkendőjét igazgatta a tükör előtt.

Jace még mindig szívfájdítóan jóképű volt. Nem csoda, hogy Delilah beleesett.

Amikor megfordult, és rám szegezte gyönyörű kék szemeit, még mindig éreztem, hogy hevesebben ver a szívem.

– Szia, Jace – mondtam halkan.

És azonnal legszívesebben pofon vágtam volna magam.

Szia, Jace?!

Ez a legjobb, amire tellett?

Az arca jéghideg volt.

– Nem lett volna szabad eljönnöd, Aria – mondta szemöldökrancolva. – Az ócska bőröndöd, a szakadt farmered, a Vans cipőd. Ezek közül egyik sem való ide.

Nos, ha brutális és kegyetlen akartál lenni, hát így kell csinálni.

– Nem gondolod, hogy érdemlek egy magyarázatot? Egy kibaszott e-mailben dobtál! – csattantam fel.

Megvonta a vállát. – Nézz körül. A világ leggazdagabb emberei jöttek el miattam ma. Ez az öltöny, amit viselek, többe kerül, mint amennyit te egész életedben keresni fogsz. Milyen magyarázatot akarsz még?

Hűha.

Mindig is tudtam, hogy egy hideg, számító rohadék.

Csak azt nem fogtam fel, hogy ez mennyire mélyen gyökerezik.

– Talán az Alfa húgának hajszolása gyorsabban juttatott ide. De tudod mit? Amikor rájön, milyen felszínes és hideg vagy, mindent el fogsz veszíteni.

Harag lobbant az arcán.

– Tudom, hogyan kell szeretni valakit! Csak nem fogom egy olyan kisvárosi lányra pazarolni, mint te – mondta fagyosan. – Végeztünk?

– Nem.

Nagy levegőt vettem, és rátértem a valódi okra, amiért jöttem.

– Elveszel egy gazdag lányt. Rendben. De miért kellett kirúgatnod engem?

Igen. Ennek a szemétládának dolgoztam.

Gyakornokból lettem teljes munkaidős az Apex Corp-nál, ő volt a felettesem.

Az irodai románcunk titok volt. És alig pár napja tudtam meg, hogy feleségül veszi az Apex vezérigazgatójának húgát. És neki köszönhetően munkanélküli lettem.

– Ja, a munkád – a tuskó megvonta a vállát. – A munkádat kizárólag nekem köszönhetted. Most, hogy nem vagyok ott, talán végre meglátták, milyen inkompetens és hülye vagy. Probléma?

Most szórakozik velem, bazmeg?!

– Évfolyamelsőként végeztem. Hét körös interjún jutottam át. A teljesítményem minden negyedéves célt meghaladott. Kiérdemeltem azt az állást! – vágtam vissza.

– Ugyan már, Aria. Tényleg ennyire naiv vagy?

Közelebb lépett, gúnyosan vigyorogva.

– Azért mentél át az interjúkon, mert én azt mondtam. Az eladásaid? Én léptem kapcsolatba azokkal az ügyfelekkel helyetted. Nélkülem nem lennél más, csak egy csinos pofi.

Megragadta az államat, és undorító pillantással mért végig. Ellöktem a kezét.

– Add vissza a munkámat – sziszegtem, a hangom kissé remegett. – Apám adóssága. A nagymamám orvosi számlái... Szükségem van a pénzre. Neked aztán tudnod kéne, milyen szegénynek lenni. Ne. Kényszeríts. Hogy. Könyörögjek.

A büszkeségemet a lábai elé vetettem.

De ő csak nevetett.

– Nos, mit szólnál egy üzlethez? – mondta, mintha csak erre a pillanatra várt volna.

Hátrasimította a hajamat, ujjai a kulcscsontomig siklottak. Megborzongtam az undortól.

– Te és én. Soha nem dugtunk. Annyira ragaszkodtál ahhoz a szánalmas "házasság előtt nincs szex" szabályhoz. Talán itt az ideje felnőni. Engedd, hogy egyszer megdugjalak, és írok neked egy nagyon csinos csekket. Hogy hangzik?

Döbbenten tágra nyílt a szemem.

Aztán pofon vágtam. ERŐSEN.

– A KURVA ÉLETBE... Mi a fene bajod van?! Tíz kibaszott perc múlva megnősülök mindenki előtt! – üvöltötte, miközben az arcát takarta.

– Baszódj meg, Jace! – kiabáltam. – Egy gerinctelen, élősködő féreg vagy! És hé – gratulálok az esküvőhöz. Remélem, a farkad olyan puha lesz ma este, mint a kibaszott spagetti!

Aztán kiviharzottam, magam után húzva a bőröndöt és a dobozokat, figyelmen kívül hagyva a dühös átkozódását a hátam mögött.

Forró könnyek csorogtak végig az arcomon, ahogy átvágtam a folyosón.

Istenem, ez nem is lehetne rosszabb.

Kész voltam eldobni minden önbecsülésemet, és az életemért könyörögni. Mert kellett a munka és a pénz.

De mégis hagytam, hogy felbosszantson.

Most mit tegyek?

A fizetésem épphogy fedezte a lakbért, apám adósságát és a nagyi számláit. Most, hogy a munkám odalett, a főbérlőm már ki is rúgott. Valószínűleg egy parkban kell aludnom ma éjjel.

Akkor menjek vissza, és hagyjam, hogy az a szemétláda győzzön? Hagyjam, hogy megalázzon... Nem. Inkább meghalok, minthogy ezt tegyem...

– Hé, nézz már a lábad elé! – kiáltotta valaki.

Túl késő.

Egyenesen nekimentem az előttem álló férfinak.

Magas volt. Olyan magas, hogy úgy éreztem, mintha téglafalnak ütköztem volna.

A gyémánt mandzsettagombja éles volt, mint a penge. Amikor összeütköztünk, tisztán átvágta a vékony pólómat egy hangos reccsenéssel.

Egyetlen másodperc alatt a pólóm eleje felszakadt, közszemlére téve a fehér csipkemelltartómat.

– Ah! – ziháltam fel, és felnéztem.

Ez volt a legjóképűbb férfi, akit valaha láttam. Az arca olyan volt, mint egy mester által faragott szobor. A kifejezése pedig olyan hideg és távolságtartó.

Amikor lenézett rám, megesküszöm, hogy majdnem belefulladtam abba a viharos szürke szempárba.

Hirtelen felismertem, ki ő.

A Redstone falka alfája. Az Apex Corporation vezérigazgatója.

Jace sógora.

A legendás Grayson Hart.

– Aria Collins?

A hangja szexi volt és bársonyos.

Lehajtotta a fejét, és a tekintete a melltartóm kilátszó részére tévedt. Talán csak a képzeletem játszott velem, de a szeme színe mintha sötétedett volna, ahogy bámult.

Ahová a tekintete esett, ott égni kezdett a bőröm.

De várjunk csak.

Honnan tudta a nevemet?