Emily egy pillanatra elhallgatott, mielőtt tettetett bűnbánattal válaszolt:

– Anyu, ez teljes mértékben az én hibám. Ha én nem lennék, Janet nem lett volna ilyen anyagias!

– Ez nem igaz – vigasztalta Megan. – Te örökre az én drága lányom maradsz.

Janet a második emeleti korlát mellett állt, miközben figyelte a jelenetet. Ajka enyhén gúnyos mosolyra húzódott.

Másnap váratlanul látogató érkezett a Jackson családhoz.

Kora reggel valaki kopogtatott az ajtón, így Emily sietve ment ajtót nyitni.

Kiderült, hogy Megan barátnője, Lane asszony az.

Megan és Lane asszony a múltban ismerkedtek meg, amikor még modellek voltak. Jóban voltak egymással, így miután Lane asszony megtudta, hogy Megan megtalálta a vér szerinti lányát, ma sietve átjött látogatóba.

Emily boldogan mosolygott, amikor meglátta.

– Mrs. Lane, örülök, hogy látom!

Megan is odajött üdvözölni:

– Lane asszony, hát itt vagy!

Lane asszony kedves szemekkel nézett Emilyre.

– Emily, olyan rég láttalak. Még magasabb és csinosabb lettél.

Emily szégyenlősen takarta el az arcát, miközben kuncogott.

– Köszönöm.

A hármas egy ideig csevegett, mielőtt észrevették volna a közelben lévő Janetet.

– É, az a lány a vér szerinti lányod?

Megan érezte, hogy a szíve összeszorul, és ökölbe szorította a kezét, miközben arckifejezése önkéntelenül megmerevedett.

– Igen...

Abban a pillanatban Janet éppen a kanapén ült. Fülhallgató volt rajta, miközben hanyagul a háttámlának dőlt. Mégis megközelíthetetlen és barátságtalan aura áradt belőle.

Lane asszony mosolyogva jegyezte meg:

– Olyan csinos, és tényleg rád ütött. Jackson asszony, te vagy az élet igazi nyertese, hogy két ilyen szép lányod van.

Megan körme mélyen a tenyerébe vájt, érezte az éles fájdalmat. A mellette álló Emily még rosszabbul érezte magát.

– Lane asszony, csak viccelsz; néha a több nem feltétlenül jelent jót.

Éppen ekkor Janet felnézett rájuk, amikor Megan ezt a megjegyzést tette.

Lane asszony azonban javaslattal állt elő:

– Megan, olyan rég találkoztunk utoljára. Hallottam, hogy a nagy bevásárlóközpontban van egy új étterem, ahol importált új-zélandi steaket szolgálnak fel! Miért nem megyünk át enni valamit?

Emily elmosolyodott, amikor ezt meghallotta.

– Ez igaz? Nagyon rég nem ettem import steaket.

Emilynek összefutott a nyál a szájában az import steak említésére.

Lane asszony rámosolygott, miközben beszélt:

– Igen, én is rég ettem már ilyet. Apropó, Jackson asszony, miért nem hívod meg a másik lányodat is?

Megan arca megmerevedett. Janet a faluban nevelkedett, és attól tartok, sosem evett még steaket. Biztos vagyok benne, hogy nem ismeri az evőeszközöket, és valószínűleg csak szégyent hozna magára.

Ennek ellenére Megan aggódott, hogy Lane asszony észreveszi az aggályait, ezért gyorsan összeszedte magát.

– Rendben, de ő nem igazán ért angolul. Odamegyek beszélni vele.

Így hát Megan odasétált Janet mellé, és levette a fülhallgatóját.

Janet lassan felhúzta a szemhéját, és Meganra pillantott.

Megan suttogóra fogta a hangját.

– Később steaket fogunk enni Lane asszonnyal. Azt fogod mondani, hogy nem szereted a steaket, és keleti ételt szeretnél enni. Érted?

Janet gúnyos mosollyal meredt Meganra. Aztán lazán kijelentette:

– Nem megyek. – Majd gúnyos hangnemre váltott. – Nem értek angolul, és nem tudom, hogyan kell steaket enni.

– Nos... – Janet a kanapén ül, és olyan messze van tőlünk. Hogyan hallotta a beszélgetésemet Lane asszonnyal?

Megan szóhoz sem jutott a hallottaktól.

Janet-re nézett, akiből lázadó és távolságtartó aura áradt, szinte mint egy védekező állásba helyezkedő sündisznó, és szúrást érzett a szívében.

Egy darabig hallgatott, de nem fűzött hozzá többet.

Jó dolog, hogy nem jön; különben csak megalázna minket.

Lane asszony megértette, miért nem kíván Janet csatlakozni hozzájuk. Elvégre csak most érkezett Sandfort Citybe. Biztosan sok mindenhez nincs hozzászokva.

Mire Emily és Megan elmentek Lane asszonnyal, Janet sms-t kapott a telefonjára.

Lee kitartó volt, és újra feltette ugyanazt a kérdést: „Janet, biztos vagy benne, hogy nem jössz? A mai fő tétel a Bronz Bikafej. A világ minden tájáról érkeznek nagykutyák az árverésre, hogy megszerezzék.”

Érzelem suhant át Janet nyugodt tekintetén, és egyszerűen válaszolt neki: „Megyek.”

Az árverés már elkezdődött, mire megérkezett.

Amikor Lee észrevette az érkezését, izgatottan felkiáltott:

– Janet, tényleg te vagy az?

– Mikor kezdődik a bronztárgy árverése?

– Hamarosan, azt hiszem; valószínűleg még egy fél óra – dörzsölte meg az állát Lee, miközben mosolyogva válaszolt.

Janet hátradőlt a széke támláján. Keresztbe tette a lábát, miközben lustán figyelte a környezetét.

Való igaz, a nagyvárosi árverések élénkek.

Lee Janetre pillantott, aki a környezetét fürkészte. Ki hinné el, hogy ez a lány valójában egy igazi nagyjátékos? Jártas az orvostudományban, a festészetben, a hekkelésben, sőt még az autóversenyzésben is.

– A következő tétel a ma esti árverés fő attrakciója: a Bronz Bikafej. – A műsorvezető hangja dörgött és visszhangzott az egész árverési helyszínen.

Janet felnézett, és látta, amint az asszisztens óvatosan felviszi a színpadra a Bronz Bikafejet. Ünnepélyes pillanatnak tűnt, és Janet ösztönösen hunyorította sötét szemeit.

A műsorvezető megjegyezte:

– Azt hiszem, mindenki ismeri a nemzeti kincset. Ebben az esetben kezdjük a licitálást 10 milliónál.

– 11 millió.

– 13 millió.

– 15 millió.

Azok, akiknek sikerült helyet szerezniük az árverésen, mind gazdag és befolyásos figurák voltak.

Ráadásul a Bronz Bikafej nemzeti kincs volt, így a verseny kiélezett volt.

– 20 millió.

– 50 millió! – dörgött egy férfihang a második emeletről, és valószínűleg egy befolyásos személyhez tartozott.

Ajánlata mindenki figyelmét felkeltette, és felnéztek rá.

Ez csak egy Bronz Bikafej volt 10 milliós kikiáltási árral, de mostanra az ár az ötszörösére nőtt.

Kezdetben az ENSZ szervezői úgy érezték, hogy a 20 millió elég magas árnak számítana a bikafejért.

Nem számítottak arra, hogy az ár 50 millióra szökik fel!

Úgy tűnt, ezeket az embereket semmi sem állíthatja meg!

– Hallok többet 50 milliónál? – kérdezte a műsorvezető másodszor. Kalapácsának harmadik ütése megpecsételné az üzletet.

– 80 millió! – Lee felemelte a tárcsáját, és olyan szélesen mosolygott, hogy a szemei csak réseknek látszottak.

Nos, nem az én ötletem; csak Janet nevében beszélek.

– 80 millió! – A műsorvezető hangja szinte berekedt a kiabálástól. Elég hosszú szünetet kellett tartania, hogy visszanyerje a hangját. – 80 millió. Van magasabb ajánlattevő?

– 80 millió, először; 80 millió, másodszor; 80 millió, harmadszor.

Végül nem érkezett új ajánlat. Így Janet és Lee csillagászati áron, 80 millióért vásárolta meg a Bronz Bikafejet.

Nem különösebben rajongok ezért a bronztárgyért, hiszen nem viselhetem nap mint nap. Azt hiszem, átadom az országnak.

Janet boldogan felállt, és finom szemeiben halvány mosoly csillogott. Feltette a napszemüvegét, miközben csípőre tette a kezét, készen a távozásra.

– Hölgyeim és uraim, kérem, ne távozzanak sietve. Épp most értesítettek, hogy van még egy utolsó tétel. Kérem, várjanak egy pillanatot.

A műsorvezető épp most kapta a frissítést, és próbálta megnyugtatni és lecsillapítani a vendégeket.

Janet és Lee lassan felé fordultak, összemosolyogtak, majd visszaültek a helyükre.

A műsorvezető udvariasan mosolygott.

– Ma az ENSZ felelőse, Jayden elnök személyesen választott egy ajándékot, hogy mindenki örömét lelje benne. Hölgyeim és uraim, nyugodtan tekintsék meg távozás előtt.

– Ó? Jayden elnök még műsorral is készült nekünk. Milyen figyelmes – jegyezte meg valaki a közönségből.

A felelős személy, Jayden elnök szélesen vigyorgott a tömegre.

Taps, taps! Kettőt tapsolt.

A környező fényeket lekapcsolták, és csak egy halvány fény maradt a terem elején, amely a megemelt pódium közepére vetült. Valahol útközben megjelent egy fekete ketrec is, és valaki csapdába esett benne.