Nem telt bele sok időbe, és Lygia belépett, kézen fogva vezetve Petert. Amikor a kisfiú meglátta Alexandert, elengedte a kezét, és felé rohant.

– Alexandaaa! – Peter kitárta a kis karjait, Alexander pedig leguggolt, és felkapta őt.

– Peter. Kisfiam. – Alexander sírt, elárasztották az érzelmek, hogy a karjaiban tarthatja a fiát. Körbenéztem, és mindenki sírt, engem is beleértve.

– Alexanda, hiányoz