Amikor hazaértünk, Peter elővett egy doboz építőkockát a szobájából, és kiborította a nappali szőnyegére. Alexander leült mellé, és a délutánt játékkal és rajzfilmnézéssel töltötték.

Vacsora után Peter teljesen kimerült. Az apja karjaiban aludt el, aki ragaszkodott hozzá, hogy ő fektesse le. Visszatérve a nappaliba, Alexander átölelt a kanapén.

– Angyalom, beszélnünk kell. – Alexander felsóhajtott