**DRAVEN**

– Állj – mondja Domonic, és most veszem észre először, hogy előttem térdel.

Lenézek rá, és látom, hogy remeg a dühtől. – Állj?

– Kérlek – sziszegi Domonic. – Csak adj egy percet.

Domonic szemei csukva vannak, kezei a combomra kulcsolódnak. A szorítása minden, csak nem gyengéd, és érzem a belőle sugárzó dühöt.

Reszketek. Valójában didergek. Testem kezd magához térni, ahogy kirázom a ször